Communio, 2015 (23. évfolyam, 1-4. szám)
2015 / 3-4. szám - A szegénység - Müller, Gerhard Ludwig - Török Csaba (ford.): A szegénység, kihívás az Egyház számára - Etika és szótériológia
A szegénység, kihívás az Egyház számára 15 ményezik. Ezt nem az egyházi tanítás lerontásával, hanem az Egyház társadalmi tanításának alapelveivel összhangban lehet elérni. Nem szükséges, hogy újra szóljunk azokról a problémákról, amelyeket az úgynevezett felszabadí- tási teológia bizonyos formái képeztek. Ezeket joggal nevezte néven és illette kritikával a Hittani Kongregáció két nagy dokumentuma, melyek lehetővé tették, hogy letisztázzuk: mit kell érteni szabadság és felszabadítás alatt.4 A SZEGÉNYSÉG PROBLÉMÁJA EURÓPÁBAN Ha tekintetünket Európa felé fordítjuk, legelőször az Európai Unió perifériáján lévő államokban, vagy a nemrég az Unióhoz csatlakozott országokban fedezhetjük fel a szegénység kérdéskörét, de látszólag nem bukkan fel a kezdeti központi államokban, mint Németország vagy Franciaország. Ám egyes gazdagnak nevezett európai uniós országok gazdasági helyzete köny- nyen új kihívások elé állíthat minket. Vannak társadalmi egyenlőtlenségek, melyek lehetetlenné teszik, hogy az ember kizárólag a saját munkájából megéljen, vagy megrázkódtatják az egészségügyi ellátás szociális hálózatát. A szegénység a politikai vezetők és elsődleges gazdasági szereplők rossz gazdasági kormányzásának a borzalmas következménye. Az európai szegénységet emberek és strukturális elégtelenségek hozták létre, melyek lehetővé tették a politikai és gazdasági rend felülhaladását; ez a szegénység nem egy zsarnoki végzet elkerülhetetlen eredménye, mint az éghajlatból és természeti katasztrófákból eredő szükséghelyzetek. Oly sok, csakis a saját személyes hasznát követő ember növekvő önzése kiszorítja a hozzájuk hasonlók iránti aggódást, s ily módon az európai országokban is kifejlődő problémává válik a szegénység. Az antropológia és az etika mozgásba lendült, hogy újra kimondja: egy emberi lény értékesebb bármilyen ideiglenes, megvásárolható és gazdaságilag hatékony birtoktárgynál. Az Egyház társadalmi tanításának nagy alapelvei - szubszidiaritás, szolidaritás, perszonalitás - tükrében a személyként értett embert kell a középpontba helyezni. A Gaudium et spes különösen is felhív az emberi személy tiszteletére, ahogyan a 27. pontban is kijelenti: „mindenkinek úgy kell tekinteni a felebarátra - kivétel nélkül -, mint önmagára, elsősorban azáltal, hogy életéről és a hozzá szükséges eszközökről gondoskodik”. A 25. pontban pedig ezt olvassuk: „Valamennyi társadalmi intézménynek ugyanis a személy az alapja, alanya és célja, s annak kell lennie, mert a személy természete szerint teljesen közösségre van utalva”. 4 A két instrukció: Lihertatis nuntius (1984) és Libertatis conscientia (1986).
