Communio, 2014 (22. évfolyam, 1-4. szám)
2014 / 1-2. szám - Egyetem, igazság, szabadság - McPartlan, Paul - Török Csaba (ford.): A teológia az egyetem spektrumában - A Nemzetközi Teológiai Bizottság dokumentumainak méltatása
72 Paul McPartlan amellyel meg akarta törni a természetes és természetfölötti szféra szétválasztását. Előadásában követeli „az apologetika és a teológia kölcsönös egymásba hatolását”:13 „[Nem létezik] valóban hatékony apologetika, amely nem a teológiával zárul. Ami végül tényleg meggyőzi az intelligenciát, ami meghódítja azt, az egy tanítás. A helyesen értett apologetikának ezért egy meghatározott pillanatban abba kell hagynia a vitatkozást, hogy felépítsen” (264).14 Ez azt jelenti, hogy az evangélium hirdetésekor soha nem lehet pusztán arról szó, hogy megvédjük kifelé a hitelességet. Sokkal inkább magát az örömhír lényegét kell felkínálni, bízva abban, hogy választ talál minden egyes ember vágyakozása, és hogy a kegyelem minden emberben működik.15 „Mi tehát (...) a jogosabb, mint hogy ezzel az isteni képmással kezdjük, amelyet minden ember magában hord, s amely rejtve afelé az egyetlen vallás felé hajlik, amely képes egyesíteni azt az ősképével? Nincs meg a jogunk arra, hogy bizalmat szavazzunk ennek a testimonium animae naturaliter christianize-nak? A lélek messze áll attól, hogy tanúskodjon egy »természetes vallás« mellett, amely nyugtot adhatna neki. Sokkal inkább azon pont keresésére ösztökél, amelyben megtalálja az üdvösség egyetlen útját” (267). De Lubac találóan mutatja be a hit és az értelem közötti kölcsönös kapcsolatot, és rámutat, hogy az értelem, amely iránt - jó katolikus módjára - mélységes bizalommal van, az egyén hittörténetének integrális alkotóeleme. A hitről számot adni számára azt jelenti, „hogy minden erőnkkel dolgozunk a hit belátásán. Afides quaerens intellectum révén az embernek el kell jutnia az intellectus quaerens fidem-hez” (265). A NTB dokumentumában hasonlóképpen jár el: „A hit és az értelem, a teológia és a filozófia közötti párbeszéd tehát nem csak a hit, hanem az értelem számára is szükséges (...) Szükséges, mert az értelmet elutasító vagy megvető hit azt kockáztatja, hogy babonássá vagy fanatikussá válik, míg a hittől szándékosan elzárkózó értelem, bár nagy előrelépéseket tehet, nem 13 Lubac, H. de, Apologetik und Theologie, 270. 14 Lubac a fundamentálteológiát nevezi az apologetika és a teológia találkozási helyének (ld. Lubac, H. de, Apologetik und Theologie, 270). Lubac gondolata az intelligencia „meggyőzéséről” és „meghódításáról” a zsinat vallásszabadságról szóló nyilatkozatára emlékeztet: „nem is hathat másképpen az igazság, csak a saját erejével, mely szelíden és mégis erőteljesen hatol az elmékbe” (DH 1). 15 Ennek a két megközelítési módnak a szembenállását Lubac egy meg nem nevezett kortársától vett idézettel sarkítja ki, aki nemzedékének apologetikától való „csömöréről” szól: „Én és az én nemzedékem elteltünk és megcsömörlöttúnk az apologetikától. Az igazságot mindig csak piedesztálon mutatták meg nekünk. Olyannyira bebizonyították nekünk, hogy igaz, hogy azt végül már elfelejtették megmondani, tulajdonképpen miben is áll [az igazság]”. Lubac, H. de, Apologetik und Theologie, 259k.
