Communio, 2014 (22. évfolyam, 1-4. szám)
2014 / 1-2. szám - Egyetem, igazság, szabadság - McPartlan, Paul - Török Csaba (ford.): A teológia az egyetem spektrumában - A Nemzetközi Teológiai Bizottság dokumentumainak méltatása
A teológia az egyetem spektrumában 73 éri el azokat a magasságokat, melyeket megismerhetne” (64). A szöveg hangsúlyozza, miként tudja a hit és az értelem pozitívan kiegészíteni egymást. Ezzel szemben az egyoldalú racionalizmus vagy pozitivizmus a tudomány egyes szakterületein előnyben részesítette a teológiaellenes előítéleteket, egyenesen a teológia kizárását kiváltva a „tudomány házából”. Ez mégiscsak csökkenti a tudományok erejét és lehetőségeit. Ezért „a katolikus teológia kritizálja a tudományok mindenféle ön-abszolutizációját mint önkorlátozást és elszegényítést” (84). A NTB arra a következtetésre jut, hogy a teológia fontos hangszeren játszik a tudományok zenekarában, s ezért meg kell követelnie magának a jogos helyét az akadémiai spektrumban. A Deus cari- tas est-re való hivatkozással még hozzáteszi ehhez, hogy az értelem, amely kizárja az igazságra és Istenre irányuló kérdést, patologikus, s megnyitja a kaput a relativizmus előtt.16 XVI. Benedek szerint a hit „az ész számára tisztító erő is. (...) Lehetővé teszi az ész számára, hogy jobban működjön és sajátos tárgyait jobban lássa”.17 Az értelem tulajdonképpeni tárgyaként ily módon Isten és az O igazsága lesz meghatározva, amely felé a hit nyit utat - innen a már említett bizalom az emberi értelem méltóságában és képességében. A NTB szövege kijelenti, hogy az értelem „sokféle alakot” vesz fel, ami a tudományok nagy számában mutatkozik meg. Mégis „egy” értelemről van szó: a teremtett és istenképű ember egyetlen törekvéséről „a valóság benső felfoghatósága” után (62). Hisz az ember „nem elégszik meg részleges igazságokkal, hanem törekszik a tudomány különböző elemeit és területeit úgy egységesíteni, hogy az összes dolgot, sőt magát az emberi élet végső igazságát is megértse” (86). Mivel az ember ezen integratív „igazság” után kutat, az értelem pusztító tette lenne, hogyha bezárulna az igazságra vonatkozó ezen végső kérdések előtt. A szüntelen indítást és ösztönzést „az üdvösség egyetlen útjának” keresésére, „amelyben a lélek nyugtot talál”, de Lubac az ember istenképűségével hozta kapcsolatba.18 Szinte visszacsengnek szavaiban Szent Ágoston „Vallomásainak” sokat idézett sorai: „Hiszen magadnak teremtettél, Uram, minket, és nyugtalan a mi szívünk, amíg meg nem nyugszik benned, Istenünk”.19 Az emberi értelem igazságra irányuló természetes keresésével, vagyis a transzcendens „Isten-titokkal” szemközt a NTB hangsúlyozza az emberi értelem „bölcsességi hivatását” (86). A teológia, amelynek középpontjában a magá16 Vö. 84, 144-es lábjegyzet. 17 XVI. Benedek, Deus caritas est, nr. 28. 18 Vö. Lubac, H. de, Apologetik und Theologie, 267. 19 Augustinus, Confessiones, 1,1,1.
