Communio, 2014 (22. évfolyam, 1-4. szám)
2014 / 1-2. szám - Egyetem, igazság, szabadság - Webster, John - Török Csaba (ford.): Sub ratione Dei - A teológia és az egyetem kapcsolatáról
56 John Webster vezetése alatt betelő történelemben, olykor igenlőleg, máskor ellenállva és szinte mindig anélkül, hogy ennek reflektált módon tudatában lenne. A következő záró kérdések merülnek itt fel: Milyen mértékig szolgálja vagy gátolja a modem egyetemen az intézményi megállapodások és önmeghatározások meghatározott rendje az egyetem hivatásának betöltését? És: Milyen feltételek mellett lehet a teológiát mint a vallásos értelem alkalmazását ezen különféle intézményes szövegkörnyezetek közepette művelni? ív. Bizonyos, hogy nincs egyetlen konkrét megfelelője a „modern egyetemnek”. Sokkal helyesebb, ha heterogén intézmények egész sorára gondolunk, amelyeknek erősen széttartó földrajzi, politikai és gazdasági háttere, intézmény- története van, s megannyi közismert vagy bennfoglalt ideálja, s így tovább. A következő megfontolásokat leginkább a nagy-britanniai egyetemek közelmúltbeli története befolyásolta, még ha nem is nehéz párhuzamokat találni a kontinentális Európával vagy Észak-Amerikával. Az egyetemek állapotáról szóló szakirodalom figyelemre méltó hányada hol kritikus, hol nosztalgikus. Kétségtelen, hogy van alapja a kritikának és a panasznak. E két nyelvezet mégis félrevezető lehet, mivel megbénítja az értelmes ítéletalkotást és erősíti a békétlenséget, illetve az elkedvetlenedést. Egy teológia, amely a gondviselés és a helyreállítás történelmén belül helyezi el az egyetemet, jó alappal bír ahhoz, hogy elkerülje a mértékvesztést, és sokkal inkább azt vizsgálja, hogy a kortárs szövegkörnyezetben világítsa meg egyrészt a korlátokat, amelyek között senyved, másrészt a lehetőségeket, amelyeket élvez. Kétfajta korlát áll az egyetem hivatása beteljesítésének az útjában. Az első a közvetlenül fenyegető korlátozások egész sora, amelyek elkeseredett kritika tárgyát képezik. Az egyetem közösségi jellegének az eróziójára vonatkoznak, amelyet számos eltérő kényszer okoz: a bürokratizáció, a menedzsermentalitás, a teljesítményalapú ítéletalkotás kultúrája, a hasznosság szűkre szabott felfogásának az egyeduralma, a longue durée háttérbe szorítása a körülményekhez való gyors alkalmazkodás javára. Ez a nyomás messzemenően az egyetemi életbe való politikai beavatkozásokból ered. A gyorsaság, amellyel az egyetemi intézmények kultúráját átszabták, és a túlontúl előzékeny szolgálatkészség, amellyel az egyetemek vezetői igen gyakran fogadták ezt, egyaránt figyelemre méltó. Ilyen jellegű kényszerekkel szemben nem volt könnyű az egyetemeknek, különösen pedig a bölcseleti tudományok-
