Communio, 2014 (22. évfolyam, 1-4. szám)
2014 / 1-2. szám - Egyetem, igazság, szabadság - Webster, John - Török Csaba (ford.): Sub ratione Dei - A teológia és az egyetem kapcsolatáról
Sub ratione Dei 55 gyakorolja be és terjeszti ki ezeket. A tanár feladata abban áll, hogy bevezesse a tanítványt egy hagyományba, mégpedig úgy, hogy a tanítvány aktív, reflektált résztvevőjévé lehessen ennek a hagyománynak, aki jó oktatást nyert annak lényegére nézvést, képes az adott hagyomány által támogatott gondolkodási módok felhasználására, és végezetül képes kibővíteni annak közösségi állományát. Ily módon az oktatás a közösség egy meghatározott formája. Olyan közösségi forma, amely a javak közlésére és a kiváló intellektuális és morális képességek kiművelésére irányul. Az oktatásra a bűnbeesés árnyékában kerül sor. így hát igényli a helyesbítést, amely panaszra ad okot ügy a tanár, mint a tanítvány esetében, s nem egyszer konfliktus és neheztelés kíséri. „A képzés” - jegyezte meg egyszer Barth etika-előadásán, szemközt a tanítványaival - „azt jelenti, hogy valaki többé-kevésbé ügyesen le akarja venni a homlokomról az egyik szarvamat, amelyet láthatatlanul hordozok, s amelyre büszke vagyok, akárcsak egy szarvas, s valami furcsa kalapot szeretne tenni annak a helyébe”.10 Mivel az akadálytalan értelemhasználatnak nyugalomra van szüksége, annál inkább fontos, hogy az egyetem törekedjen a békére a közösségi élet terén. Az igazságosság érzékének a képzése az egyetem morális alkotórésze. Az oktatás révén az egyetem, miként láttuk, a személyek formálását szolgálja, ugyanis a teremtett értelem, mely benne lakik ezekben a személyekben, el lesz vezetve a maga teljességéhez. Ez maga is egy jó, ám nem kizárólagos jó. Ha kizárólagossá válik - az intellektuális önkiteljesítés értelmében akkor figyelmen kívül hagyja az emberi jó közösségi alkotóelemét. Az egyetem, ahogy más intézmények is, szolgálja ezt a közösségi jót, mégpedig igaz polgárok képzésével, akiknek értelme felfogja, mi szolgálja a közjót, s képes a gyakorlati életet önnön célja felé irányozni. Minden fáradozása során az egyetem kiképzi az igazságosság erényét, példával elmagyarázza és ajánlja azt mint a személyek közötti viszony helyes módját, oly módon, hogy a közösségi jót eltökéltséggel kövessék és védelmezzék az azt fenyegető igazságtalansággal szemben. Az egyetem kontemplativ, aktív és morális életének az átfogó szövegkörnyezete az isteni teremtés, gondviselés és megváltás. Az egyetem azokból az erőkből él, amelyekkel a Teremtő felruházta teremtményeit, s amelyek megtartják azt a gondviselés révén, ugyanakkor bemutatótere is ezek használatának. Ezek az erők az elsivárosodástól szenvednek, amelyet a bűnbeesés indított útjára, s tárgyai Isten megújító kegyelmének. Mivel az egyetem eleget tesz feladatának, szükségszerűen részt vesz ebben az Istennel és Isten 10 Barth, K., Ethics, Edinburgh 1981, 365.
