Communio, 2014 (22. évfolyam, 1-4. szám)
2014 / 1-2. szám - Egyetem, igazság, szabadság - Webster, John - Török Csaba (ford.): Sub ratione Dei - A teológia és az egyetem kapcsolatáról
Sub ratione Dei 53 céljai felé való törekvése szempontjából - az egyetemi élet olyan formáitól, amelyek akadályozzák ezt. A teológiára mint a vallás kifejeződésére nézvést ez azzal a következménnyel bír, hogy sem az alapelvi egyetemhez tartozás, sem az onnan való alapelvi kivonulás nem szükségszerű, hanem sokkal inkább az okosság gyakorlására van szükség, hogy átgondolt ítéletet alkossunk, s különbséget tegyünk a szándékok és lehetőségek között. Hogyan értelmezhetnénk az egyetemet? A teremtményi értelem nagyon nagy jó; azt a sajátos módot képezi, amely által az emberi teremtmények kapcsolatban állnak Istennel és a világ többi részével. A teremtett értelem diszkurzív; nem intuíció által, hanem az idő folyamán szerezzük meg a tudást. Valamit tudni előfeltételezi a megismerésre-való-eljutást, s munkát követel. A teremtményi értelem funkcionális módozatai az emberi természet akarati, érzelmi és testi szintjeihez való viszonyukban valósulnak meg. Ezek a szintek általában az értelem ereje alá vannak vetve, oly módon, hogy ezáltal az értelem céljait szolgálják. Ám ez a felügyelet se nem természetes állapot, se nem ösztönszerűen valósul meg. Csakis akaratlagosan történik meg, a felügyelet tudatos begyakorlásával. Az igaztalanságba való bukásunk által ez fáradalmassá lett, ugyanis az emberi természet szintjeinek helyes rendje elpusztult, s a szenvedélyek, valamint a testi szükségletek kiragadhatják a gyeplőt az értelem kezéből. A bűn is megsebezte az értelmet, funkciója befolyás alatt áll, s hajlik a mértéktelenség (kíváncsiság) vagy a hiány (restség) bűneire. Mégsem az igaztalanságé az utolsó szó: a teremtményi természet mindezen eleme mellett Isten helyreállító műve révén felemelkedik az értelem. Az emberi természet keresztény teológiai bemutatása magába foglalja az értelem szótériológiáját is, amelynek szándéka, hogy romba dőlt intellektuális természetünk a Szentlélek kegyelmének hatására készen álljon a helyreállításra. A helyreállított értelem képzése és begyakorlása ezért hát összetett. Elsődleges alanya a Szentlélek, aki megvalósítja Isten kiengesztelő művét a teremtményi természet elemeiben. Másodlagos alanyai az egyének: a Szentlélek arra indítja a teremtett értelmet, hogy az is mozgassa önmagát. Ez a teremtményi mozgás az egyén saját és külsődlegessé nem tehető műve, hiszen helyettem senki sem ismerhet meg. Ám még ha sajátja is az egyénnek az értelem műve, mégsincs eközben teljességgel magára hagyva, hisz szükségszerűen beágyazódik a társadalmi viszonyok alakzataiba. Ezen alakzatok közé tartoznak a hagyományok (az oktatás tárháza, a meggyökeresedett kutatási szokások), az útmutatás módozatai vagy az intellektuális erények példái. Mindezen formákban az értelem a többiek társaságában tevékeny. Ezek
