Communio, 2014 (22. évfolyam, 1-4. szám)

2014 / 1-2. szám - Egyetem, igazság, szabadság - Szuromi Szabolcs Anzelm: A Katolikus Egyház és az egyetemi képzés: az elmúlt tíz évszázad karakterisztikumai

4

Szuromi Szabolcs Anzelm O.Praem.

tanulmányozása egyértelműen mutatja az egyes oktatók személyes szerepének fontosságát, amint az oktatás folyamán, lépésről lépésre bővülő anyaggal és hangsúlyokkal törekedtek az előadott diszciplína plasztikus, és a gyakorlatban is hasznosítható kifejtésére. Ez az oktatói tevékenység képezte azt a folytonos belső tartalmat, amelynek külső kerete és jogi meghatározottsága az universitas-ok (egyetemek) megalapításával a 12. századra átalakult.3

A 12. század második felében, illetve a 13. század elején tanúi lehetünk egy változási folyamatnak.4 5 A székesegyházi iskolában tevékenykedő mesterek és diákok érdekeik védelmére céhekbe tömörültek, amelyet a személyegyesületek egyik formájára alkalmazott római jogi kategóriával univer- siías-nak neveztek el. Erre példa az Universitas Magistrorum et Scholanum Parisinensis. A legelterjedtebb vélemények szerint a legelső három egyetem sorrendben a következő. A Bolognai Egyetem3, ami 1050 körül jött létre és jogi oktatásáról vált híressé. A második a Párizsi Egyetem körülbelül 1170- ben6, itt a filozófiai és teológiai stúdiumok számítottak kezdetben kiemelkedőnek, de a kánonjog oktatása is magas színvonalon állt.7 Végül a harmadik, a Salemo-i Egyetem 1173-ban, ahol az orvostudományokat művelték.8 Azonban mind a három már néhány évszázad óta jól működő székesegyházi iskola folytatásaként nyerte el az „egyetem” megnevezést.

Az egyetemek elismertsége kezdetben pápai bullához kötődött, de csakhamar a német-római császár, Barbarossa Frigyes (1155-1190) is felismerte

3 Részletesen vö. Szuromi Sz. A., A középkori egyetemek létrejöttének és az egyetemi oktatás megszületésének sajátosságai, in Körmendy K, Studentes extra regnum. Egyetemjárás és könyvhasználat az Esztergomi Székeskáptalanban 1183-1543 (Bibliotheca Instituti Postgradualis Iuris Canonici Universitatis Catholicae de Petro Pázmány nominatae III/9), Budapest 2007. 41-53.

4 Bellomo, M., II Medioevo e l’origine dell’universitä, in Bellomo, M., Medioevo edito e inedito I. Scholae, Universitates, Studia (I Libri di Erice 20/1), Roma 1997. 15-30. Szuromi, Sz. A., ‘Work in progress’ - The transformation of the cathedral teaching to the university instruction of the canon law at the end of the lllh Century, in Zeitschrift der Savigny-Stiftung Kanonistische Abteilung 91 (2005) 758-766.

5 Dictionnaire d’histoire et de géographie ecclésíastiques, IX. 645-660. New Catholic Enciclopedy, II. New York 1967. 650-651. Lexikon des Mittelalters, II. Stuttgart-Weimar 1999. 381-387. De Ridder-Symoens, H., La place de l’Université de Bologne dans la mobilité des étudiants européens, in ‘Universitates’ e Universitá (Atti del Convegno Bologna 16-21 novembre 1987), Bologna 1995. 83-92.

6 Lexikon des Mittelalters, VI. 1720-1721. Gabriel, A., Les origines delafaculté deDécret del’an- cienne université de Paris, in L’Année canonique 17 (1973) 507-531.

7 Brundage, J. A., From Classroom to Courtroom. Parisian Canonists and their Careers, in Zeitschrift der Savigny-Stiftungfür Rechtsgeschichte, Kanonistische Abteilung 83 (1997) 342-361.

8 Lexikon des Mittelalters, VII. 1297-1298. Pachard, F.R., School of Salemum, London 1922. Vitolo, G., Dalle scoule salernitane di medicina alia Scoula medica salemitana, in Studi di storia meri- dionale in memóriám di P. Laveglia, Salerno 1994.13-30.