Communio, 2014 (22. évfolyam, 1-4. szám)
2014 / 1-2. szám - Egyetem, igazság, szabadság - Szuromi Szabolcs Anzelm: A Katolikus Egyház és az egyetemi képzés: az elmúlt tíz évszázad karakterisztikumai
A Katolikus Egyház és az egyetemi képzés... 5 az egyetemalapítási jog gyakorlásának fontosságát, és egyúttal az egyetemi képzés támogatásának a jelentőségét. így több fajta olyan okiratot tartunk számon, amely egy adott egyetem elismertségét meghatározta, sőt a későbbiekben általában mindkét hatalom - az egyházi és a világi - részéről is megtörtént a megerősítő oklevél kiállítása, ugyanazon intézmény kapcsán. A létrejött egyetemek már nemcsak a klérus képzését látták el, hanem laikusok oktatásával is foglalkoztak. Ez különösen is a jogtudományok elsajátítása terén volt meghatározó, hiszen erre a végzettségre a királyi vagy császári kancelláriában, valamint a jogszolgáltatásban is nagy szükség volt. Ehhez kapcsolhatjuk még a városiasodás hatását, amely szintén nagyban hozzájárult az egyetemek fejlődéséhez. Itt elsődlegesen azokra a hallgatókra gondolunk, akik a különböző városi funkciók elnyerésének a reményében döntöttek az egyetemi tanulmányok vállalása mellett. Mindazonáltal, a klérus egyetemjárása továbbra is meghatározó volt a 12-14. században, nemcsak a teológiai és kánonjogi tudományos fokozatok megszerzése, hanem a jogtudományok elsajátítása terén is.9 Szeretnénk felhívni a figyelmet Afrikai CoNSTANTiNUS-ra (t 1087 [?]), aki eredetileg karthágói születésű kereskedő volt, és a 11. század második felében — miután Észak-Afrikában arab orvostudományt tanult - számos arab művet fordított le latin nyelvre, hogy azzal tudja bővíteni a Salerno-ban már akkor folyó orvosi képzést. Ezt követően vonult vissza szerzetesnek, a bene- deki regulát követve a Monte Cassino-i Apátságba.10 11 Őt tekintjük az első olyan középkori szerzőnek, aki a nyugat-európai egyetemi oktatásba átültette az arab orvostudományi tapasztalatokat.11 Minden fordítása és önálló munkája alapvető és hosszú távú befolyást gyakorolt az európai egyetemi oktatásra és kutatásra, amelyet jól mutat művinek összegyűjtött kiadása a humanizmus idején, 1536-ban, Basel-ben.12 Az arab orvostudomány módszerének és eredményeinek ilyen korai átvétele, forradalmi újítást jelentett a nyugati orvosi képzés számára. Erre az egyik legjobb példa annak rendszerezett beépítése a Párizsi Egyetem orvosi oktatási programjába, 1271-ben.13 9 Gilles, H., Les clercs et l’enseignement du droit romain, in Eglise et culture en France méridionale (XIIe-XIVe siécle) [Cahiers de Fanjeaux 35], Toulouse 2000. 375-387. 10 Schipperges, H., Die Übersetzer der arabischer Medizin in chronologischer Sicht, in SudhoffsAr- chivfür Geschichte der Medizin 38 (1954) 53—93. 11 Jaquart, D., The Introduction of Arabic Medicina into West. The Question of Etiology, in Jaqu- art, D., La science médicale occidentale entre deux renaissance (XIIes.-XV‘ s.) [Variorum Collected Studies Series CS 567], Aldershot 1997. III/186—195, különösen 188-189. 12 Constantini African! opera, Basel 1536. 13 Nicoud, M., Les Regimes de Santé au MoyenÁge, I: Naissance et diffusion d’un écriture médicale (XIII'-XIV'siécle), Rome 2007. 61-86.
