Communio, 2014 (22. évfolyam, 1-4. szám)
2014 / 1-2. szám - Egyetem, igazság, szabadság - Török Csaba: Az értelmiségi lét illúziója
Az értelmiségi lét illúziója 41 tőre, mert mindkettejüknek a csodálatossal van dolguk”3' Ám nem szabad azt hinnünk, hogy csak a bölcselet forrásozik ebből a már-már költői rácsodál- kozásból: az értelmes emberi gondolkodás egyik fő mozgatórugója az a képességünk, hogy a velünk szemközt álló valóságot ne eleve adottként és önmagában lezártként szemléljük, hanem meglássuk benne a nyitottat, a dinamikusát, a rákérdezhetőt - ami mozgásba lendít, épp azon megragadott- ság által, amely a csodálkozás pillanatában kifejezésre jut. Nehéz elképzelni, mégis így van: sok diák jár egyetemre, aki soha nem csodálkozott rá a tudományra, az ő tudományára. S ugyanígy sok az olyan oktató, tanár, aki nem tekinti elsődleges feladatának a rácsodálkoztatást. Ám ha eltűnik ez a megragadottság, ez a szellemi-lelki dinamizmus, mi marad akkor hátra? Csakis a külsődleges elvárásoknak (pl. tananyag beemelése) való megfelelés, a teljesítménykényszer (amely alapvetően a lemérhető teljesítményekre korlátozódik), a mérlegre tehető siker hajhászása már a tanulmányi idő során (hisz ez olyan „tőke”, amely később hasznot hajthat), így a klasszikus kérdező, kritikus, együtt gondolkodó egyetemista helyébe lép a mindent bemagoló, a mindent jelesre teljesítő, a mindenben kiváló diák kliséje, ami mögött nem rejtezik a klasszikus értelmiségi vonásokból szinte egy sem. „A diákok legképzettebbjei, akik közül legtöbben a Wall Streeten vagy valamelyik vállalatnál kötöttek ki a diploma után, évi $120,000-os kezdő fizetésekkel, bámulatos mennyiséget tanultak, és hűséggel visszaöklendezték az információkat. Kitűnő jegyeket kaptak úgy a fárasztó, unalmas, mint a stimuláló kurzusokra”.31 32 Ők azok, akiknek mindegy, igaz-e, amit tanultak, a lényeg az, hogy működjön: hozza meg a sikert, az elismerést, lehetőség szerint mindezt anyagi téren. De értelmiséginek tekinthető-e a magasan kvalifikált közgazdász, aki úgy működtet egy pénzügyi rendszert, hogy közben soha nem veti fel az annak a moralitására vonatkozó kérdést? Entellektüel-e az a jogász, aki tökéletesen ismer minden jogi kiskaput, de az olyan kifejezések, mint például „a törvény szelleme”, értelmetlen mellébeszélésnek tűnnek számára, olyasminek, ami őt soha nem érdekelte, amire soha nem csodálkozott rá? d) A bölcseleti tudományok leépítése. Vége-hossza nincs azoknak a vitáknak, amelyek egyes szaktudományok egyetemi rendszeren belüli létjogosultságát firtatják. Ne higgyük, hogy csak a teológia lett pellengérre állítva! Ugyanígy megkérdőjeleződött a filozófia státusza, redukálva azt valamiféle kognitív 31 Idézi: Pieper, J., Was heisst philosophieren?, München 19889, 9. 32 Hedges, Ch., Empire of Illusion, 102.
