Communio, 2014 (22. évfolyam, 1-4. szám)
2014 / 1-2. szám - Egyetem, igazság, szabadság - Török Csaba: Az értelmiségi lét illúziója
Az értelmiségi lét illúziója 29 folyamattal. A mai celeb nem másol valós életeket, ő magában a totális me- diatikus kitaláció - amely azonban mintává, példává válik a néző számára, akit utánozni lehet (pl. életstílusban, ruházkodásban, hajviseletben). Az átlagember ily módon egy eredeti nélküli másolat másolatává lesz - valódi si- mulacrum-má. A valóság és a jelenség helycseréjének új szintje ez: a valóság és a képmás pozíciója fordul meg. A képmás nem tükröz semmit, a valóság azonban mindenáron tükrözni akarja a képmást.6 Mindez azonban még csak a ’80-as és ’90-es évek állapotait tükrözi. A változások felgyorsultak, s egy új tényező hatására rendkívüli kiterjedésűvé váltak. A digitális technológiákról, az Internet elterjedéséről, a virtuális valóság színrelépéséről van szó.7 William Deresiewicz írja: „A kamera megteremtette a celeb kultúrát; a számítógép megteremti a konnektivitást”8 Miről is van szó? Miben más ez az állapot a korábbiakhoz képest? Celeb-kultúránk egykori nagyjai a jelentős médiumok világában születtek, felépített, megalkotott személyiségek voltak, akiknek sikere azon állt vagy bukott, hogy a sajtó mennyire tudta piacosítani őket. A konnektivitás bevonódásával megváltozott a helyzet. A web2 birodalmában valósággá válik az, amiről B. Brecht még csak álomként szólt: annak idején ő arról fantáziáit, hogy a rádió „kétoldalúvá” válik, nem csak hallgatni lehet, de bele is szólhat az ember.9 Az új technológiáknak hála az Internet lehetővé teszi mindenkinek, hogy nem csak fogyasztó, de tartalom-előállító is legyen. És mi napjaink piacán a legkelendőbb tartalom? Nem más, mint saját személyességünk. Az úgynevezett social network-ök, vagyis közösségi hálószemek, oldalak pontosan azt teszik lehetővé, hogy önmagunkat szövegben, képben, hangban, videóban megosszuk másokkal. Mi a fizetség ezért? Az ismertség és elismertség. Az a tény, hogy látszunk - hisz az, hogy vagyunk, egymagában véve végtelenül kevés a mai embernek. Ezen a ponton kulcsolódik össze a celebritás és a konnektivitás: „A celebritás és a konnektivitás egyaránt az ismertté válás útjai. Ez az, 6 Mélyenszántó leírást találunk erről a folyamatról a következő könyvben: Gabler, N., Life: the Movie. How Entertainment Conquered Reality, New York (NY) 1998. Különösen is elgondolkodtató az utolsó fejezet, amely a szakmai és történeti elemzések, leírások után azt vizsgálja, hogy ezek a változások milyen hatással vannak az emberre, az énképre, az öntudatra: The Mediated Self, uo. 192-244. 7 Ezzel a témával részletesebben foglalkoztunk a Communío 2012/1-2-es számában. 8 Dersiewicz, W., The End of Solitude, in The Chronicle of Higher Education 55/21 (2009. 01.30.), B6; idézi: Hedges, Ch., Empire of Illusion, 22. 9 Ld. Brecht, B., Der Rundfunk als Kommunikationsapparat. Rede über die Funktion des Rundfunks (1932), in Gesammelte Werke, Bd. 18 (Schriften zur Literatur und Kunst), Frankfurt a.M. 1967,129. A szöveget idézi, s tematikáját részletesen kifejti: Knop, J., Virtuális világok - új médiák. Felderítőutakon, in Communio 20 (2012/1-2).
