Communio, 2014 (22. évfolyam, 1-4. szám)

2014 / 1-2. szám - Egyetem, igazság, szabadság - Török Csaba: Az értelmiségi lét illúziója

Török Csaba Az értelmiségi lét illúziója Napjainkban hatalmas változások korát éljük. Megváltozik körülöttünk a vi­lág: a természetes környezetünktől a társadalmi valóságunkon át a művészet, a szellem és a technika által létrehozott létkeretekig minden mozgásban van. Sokáig az értelmiségiek feladata volt, hogy ezen mozgások kiváltásá­ban, vezérlésében és értékelésében oroszlánrészt vállaljanak magukra. Mi történik azonban akkor, hogyha az értelmiségi maga öntudatlan részévé lesz a tömegnek, ha feloldódik küldetéstudata, ha elveszíti megalapozott identi­tását és társadalmi felelősségérzetét?1 Esetleg nincs is olyan nagy szükség az értelmiségiekre? Vagy nyilvánvalóvá válik, hogy tulajdonképpen az értelmi­ségi státusz, (ön)kép nem más, mint puszta idealizált álomkép, egyfajta pla­tóm absztrakció? Jelen írásunkban egyfelől azt szeretnénk megvizsgálni, él-e még az ún. értelmiségi valóban intellektuális, „értelmiségi” életet; illetve hogy milyen távlatai vannak napjainkban az értelmiségi létnek. 1. ILLÚZIÓK VILÁGÁBAN Minden korszaknak vannak központi fogalmai, vezérlő eszméi - nevezhet­jük ezt Zeiígeistnak vagy éppenséggel Leitmotivnak. Ilyen volt például a pax Romana gondolata, vagy a keresztény világnézet is a maga korában. Nap­jainkban azonban mintha nehezen találnánk meg az ilyen nagy, központi, rendszerező és vezérlő elveket. Ezen nincs mit csodálkoznunk, hiszen a poszt­modem korában az emberek már elvesztették a bizalmukat, amelyet koráb­1 Az egyik első írás, amely részletesen foglalkozott ezekkel a kérdésekkel, s évtizedekre tema- tizálta azokat, a Babits Mihály által a magyar közönségnek bemutatott kötet volt: Benda, J., Az írás­tudók árulása, Budapest 1997 [eredeti francia nyelvű megjelenés: 1927].

Next

/
Oldalképek
Tartalom