Communio, 2013 (21. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 1-2. szám - Az Ember: homályba borult? - Chenaux, Philippe - Török József (ford.): XV. Benedek és a Nagy Háború
82 Philippe Chenaux len feltétele volt, amint azt maga Gasparri bíboros megjegyzi Memorie inedite művében: a Szentatya elköteleződése a pártatlanság mellett „szükséges volt, hogy a háborúskodó felek közötti békeközvetítést kezdeményezhesse.”4 5 Amikor pápává választották, 1914. szeptember 3-án, XV. Benedek súlyos helyzetet örökölt: meg kellett határoznia a Szentszék magatartását a nemzetközi fegyveres összecsapásban. X. Piusz pápaságának utolsó hónapjai meglehetősen vegyes benyomást hagytak maguk után, kusza helyzetek sokaságát. A pápa nem próbálta megakadályozni a háború kitörését, és amikor a hadüzenetek megtörténtek, nem talált szavakat annak erőteljes elítéléséhez. A Dum Europa Fere Omnis (1914. augusztus 2.) apostoli buzdítás a világ katolikusaihoz megelégedett „nyilvános imádságok” elrendelésével, hogy „Isten irgalma vessen gátat minél előbb a háború fájdalmas veszteségeinek és a nemzetek vezetőinek sugallja a béke gondolatait.” Bár a semlegesség - amint Gasparri bíboros írja - az egyetlen lehetséges út a Szentszék számára, el kell ismerni, hogy az 1914-es évvégéig nem jelentkezett félreérthetetlen, világos nyilatkozatokban. Pápasága első heteiben az új pápa megelégedett általános béke-felhívásokkal, amelyeknek alig volt következménye. Az Ad Beatissimi kezdetű enciklika (1914. november 1.) a háborún kívüli, más utak keresésére szólított fel, hogy „helyreállítsa az érdeksérelmek következtében károsodottjogokat.” Mindkét oldalon rossz fogadtatásra talált, főként a franciáknál és általában az Entente részéről, mert ők Belgium német csapatok által véghezvitt megszállásának erőteljes elítélését várták. Ez a kifejezett óhaj Gasparri bíborost és a vatikáni diplomácia felelős személyeit arra kötelezte, hogy a megbékélés fontosságát számos nyilatkozatban hangsúlyozzák.3 A Szentszék túl félénknek tartott állásfoglalásaival szembeni értetlenség növekedése jelentős mértékben hozzájárult a pápa pártatlanságát hangsúlyozó álláspont kibontakozásához. A pápa ezt először az 1915. január 22-én tartott konzisztorium előtt mondott beszédében vázolta föl. „Isten ránk bízta az ő örök törvényei fölötti őrködést és annak hirdetését, hogy azokat senki meg nem sértheti. Minden erőnkkel azon vagyunk, hogy a törvénysértések felszámolását követeljük, bármely fél is követte el azokat. De a pápai tekintélyt belekeverni a hadban állók egymás közötti vitáiba, nem lenne sem illő, sem hasznos.” A pápa, mint „a katolikus világ atyja”, a konfliktusban „nem állhat egyik oldalra sem”, neki „szeretetével kell át4II Cardinale Gasparri e la Questione romana (con brani déllé Memorie inedite), sous la dir. De G. Spadolini, Florence, 1972, p. 157. 5 Ibid., pp. 39-42.
