Communio, 2013 (21. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 1-2. szám - Az Ember: homályba borult? - Chenaux, Philippe - Török József (ford.): XV. Benedek és a Nagy Háború

XV. Benedek és a Nagy Háború

83

ölelnie mindazokat, akik harcolnak.” Az egyik vagy másik fél melletti állás- foglalás lehetetlensége azzal a következménnyel járt — bár a pápa a beszédében igyekezett védekezni hogy nem hangoztathatta a jogokat. Péter udóda

akarata ellenére hallgatni kényszerült, amit az Egyház legfőbb érdeke megkövetelt. Gasparri bíboros reálpolitikája legalábbis pillanatnyilag legyőzte XV. Benedek béketeremtő elképzeléseit. A pápaság azonban nem mondott le a diplomáciai cselekvésről. Miután hiába próbálta Olaszországot kívül tartani a konfliktuson, a Szentszék 1915 nyarától új célt követett: a béketár- gyalásokat kezdte szorgalmazni.

A BÉKEJAVASLAT (1917. AUGUSZTUS 1.)

Az 1917-es esztendő elején a helyzet kedvezőnek ígérkezett a béke érdekében tett diplomáciai lépések számára. A németek béke iránti érdeklődése 1916 decemberében, a cári hatalom bukása 1917 februárjában, nem beszélve a három esztendő esztelen háborújába belefáradt harcosok és civil lakosság kiábrándultságáról, a Szentszék békeközvetítésének megkísérlését elkerülhetetlenné tették. A kezdeményezés sikere nagymértékben a berlini kormány állásfoglalásától függött, ami felől a Szentszéknek nagy alapossággal előre kellett tájékozódnia. A Bajorországba küldött új apostoli nuncius, Msgr. Eugenio Pacelli, a jövendő XII. Piusz pápa kapta ezt a fontos békeküldetést a vezető német politikai köröknél 1917 nyarán. Május hó elején a németek tudatták a Szentszékkel, hogy megvan bennük a hajlandóság „a kérdés megtárgyalására” az új müncheni nunciussal.6

II. Vilmos német császár nyilatkozata (aminek alkalmául az 1917. június 29-én Kreuznach császári rezidencián tartott kihallgatás szolgált) nem sok derűlátással kecsegtetett, amint Pacelli jelentette. Németország nem mond le háborús célkitűzéseinek kivívásáról egészen addig, hogy „a tárgyalásra és megegyezésre kényszerített ellenségek alábbhagyjanak bűnös törekvéseikkel.”7 A pápa és államtitkára úgy vélték, mindennek ellenére elérkezett a „kedvező pillanat a Szentszék hivatalos közbelépésére” (Angelo Martini). Habsburg Károly császár (IV. Károly), akivel június 30-án Münchenben a nuncius találkozott, elfogadta a kölcsönös engedményekkel járó béke-javaslatot és területi engedményekre is hajlandónak mutatkozott Olaszország

6 Ph. Chenaux, Pie XII. Diplomáié et pasteur, Paris, 2003, pp. 85-121.

7 II. Vilmos XV. Benedekhez, 1917. júl. 15. ibid., p. 115.