Communio, 2013 (21. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 1-2. szám - Az Ember: homályba borult? - Lustiger, Jean-Marie - Török Csaba (ford.): "Homályba borult templom vagyunk, ahol el van rejtve az ő dicsősége"
Homályba borult templom vagyunk, ahol el van rejtve az ő dicsősége 5 A Biblia kezdetén található ez a bámulatos kijelentés: „Isten képére és hasonlatosságára teremtette az embert” (Tér 1,26). Ebben felfedezzük, hogy ez a képmásiság és hasonlóság, sőt maga az egész teremtés fiúi módon lett megteremtve a Fiúban, a Szentlélekben kelt életre, aki az élet egyetlen forrása, s aki által az Atya mindeneket Fia képmására alkotott. Az ember pedig úgy jelenik meg ebben a világban, mint Isten tükörképe, mint az ő képmása és hasonlatossága, megadva így a világnak a valódi értelmét. Az emberre lett bízva, hogy Isten királyságának legyen a jele ebben a világban. Az ember hatalma éppen abban áll, hogy benne Isten ereje valósul meg. Az ember szépsége abban áll, hogy benne lakik Teremtőnk és Atyánk kápráztató szentsége. Ha az ember elveszti Istent, maga is elvész. Az elveszett ember elszakad Istentől, s neve elvesztésében elveszíti az életét is. Amikor elérkezik az idők teljessége, Teremtőnk és Atyánk maga elé állít bennünket, mintegy szemközt arccal Fiának képmása felé, hogy szeressük őt, hiszen ő is szeret minket. Ha létezünk, ez azért van, mert a szeretet megadja, hogy létezzünk. A szeretet, amely Isten - nem az a szeretet, amely el akar fogni, s el akar rabolni bennünket, hanem az a szeretet, amely szabaddá tesz. A szeretet, amely többet ad annál, mint hogy láthassuk Istent; amely megadja nekünk a hatalmat arra, hogy viszontszerethessük őt. Amikor az ember visszautasítja ezt a szuverén és szabad isteni kezdeményezést, amikor elveti ezt a vitális függőséget, amennyiben csak alávetettséget ismer fel abban, aki megalapozza szabadságát és megadja neki kivirágzását, akkor a világ homályba borítja tekintetét, s maga az ember is megoldhatatlan rejtéllyé válik önnön szemében. Isten ellenségeként az ember az ember ellenségévé válik, és a világ az ember ellenségévé lesz, akinek pedig az a hivatása, hogy uralkodjon fölötte. A világ Isten nélküli lesz, az ember Isten nélküli lesz? Azonban Isten itt van! Itt van az örök Fiú igen irgalmas jelenlétében, aki hasonlóvá vált minden bűnöshöz - Isten ismeri az elveszett ember állapotát, mivel a magáévá teszi azt az emberi természetet, amely egyesül istenségével Igéjének személyében. Ember Isten nélkül, világ Isten nélkül? Ember, amellyé az Ige lett, világ, amelyben Isten emberré lett Fia elrejtőzik, miként a mag a földben (vö. Jn 12,24), miként a kovász a tésztában (vö. lKor 5,6-8). Világ, ahol Isten jelenléte Krisztus együttszenvedése révén adatik meg nekünk. Ettől fogva a megalázott Fiú, akit Isten feltámasztott halottaiból és felvett dicsőségébe, jelen van a keresztények együttszenvedésében, akik egyesülnek Krisztus áldozatával. Jelen van az Egyház misztériumában, amelynek szívében a Szentlélek, magának Istennek a Lelke feléleszti az új teremtést
