Communio, 2013 (21. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 3-4. szám - Az Egyház szentsége - Puskás Attila: Szempontok a Trentói zsinat dogmatikai tanításának értelmezéséhez
86 Puskás Attila hasonlítása, eltérő jellemzőik egy-egy alapvetően különböző középpontból történő értelmezése a 18. század végétől kezdődően jelenik meg, a 19. században lényeges témává válik protestáns és katolikus szerzőknél, és folyamatosan napirenden marad a 20. századi teológiai reflexióban egészen napjainkig.27 Zavarba ejtő sokféleséget mutat azonban az alapvető gondolkodási forma, illetve az alapvető döntés különbségének teológiai leírása és lokalizálása. Vannak teológusok mind katolikus, mind protestáns oldalon, akik a krisztológiában (J. A. Möhler, Y. Congar, J. Baur), mások a teológiai antropológiában (H. Mühlen, O. H. Pesch), a teológiai ismeretelméletben (W. Bemert), az írásértelmezésben, (A. Branderburg), a hitaktus és a meg- igazulás eseményének felfogásában (J. Ratzinger, K. Lehmann, E. Herms) vagy éppen az ekkléziológiában (R. Frieling) látják a különbségek origóját, az eredendő döntések és gondolkodásformák különbségének forrásvidékét. A katolikus és protestáns gondolkodási forma/eredeti döntés alapvető különbségének kérdése az ökumenikus párbeszéd napirendjére is felkerült az 1980-as évek végén. A közös megfontolások arra az eredményre vezettek, hogy a katolikus/evangélikus alapvető különbség mint minden partikuláris különbség eredete nem lokalizálható a teológia egyetlen részterületén sem, hanem egy ezeket átfogó, meghaladó és minden traktátusban megjelenő síkon helyezkedik el. Arra a teológiai alapkérdésre adott válaszban dől el, hogy miként valósul meg Isten és ember kapcsolata. A közös reflexió továbbá arra a belátásra is vezetett, hogy nem szigorúan vett gondolkodási formák, hanem inkább alapvető tendenciák különbségéről van szó, mely különbségnek a természetét az összehasonlító fokozás módján írhatjuk le (inkább-ke- vésbé, kisebb-nagyobb mértékben). A katolikus alaptörekvést inkább az jellemzi, hogy az Isten üdvözítő cselekvése által megragadott és megszabadított embernek bizonyos módon és mértékben részt ad ebben az Isten és ember közötti üdvözítő eseményben. Az evangélikus alapirányultságot ezzel szemben inkább az jellemzi, hogy ezt a részesedést bizonyos módon és mértékben kritikusan behatárolja.28 Harding Meyer felhívja a figyelmünket arra, hogy a katolikus hitben és gyakorlatban sem teljesen idegen az evangélikus alaptörekvés, és megfordítva, az evangélikusban sem a katolikus, hanem az egyes felekezeteken belül is mindkét alaptörekvés jelen van a különböző teológiai iskolák, lelkiségi hagyományok vagy mozgalmak szerint.29 Ez a tény 27 Vö. Leo Scheffczyk, A katolikus hit világa - Igazság és alak, SZÍT, Budapest 2012. 28 Harding Meyer, „Die Frage und neuere Erörterung einer katholisch/evangelischen „Grund- differenz”, in Harding Meyer, Versöhnte Verschiedenheit, Aufsätze zur ökumenischen Theologie II, 150. 29 Uo. 151.
