Communio, 2013 (21. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 3-4. szám - Az Egyház szentsége - Puskás Attila: Szempontok a Trentói zsinat dogmatikai tanításának értelmezéséhez
84 Puskás Attila összevetik a lutheri illetve a reformátort iratok terminológiájával és sok esetben arra a következtetésre jutnak, hogy a terminológiai különbségben gyökerező és a felszínen megmutatkozó ellentét mögött nem egyszer végső soron ugyanaz az alapszándék rejtőzik. Ez a helyzet például a zsinat által elítélt lutheránus üdvbizonyosság-felfogás esetében, vagy megfordítva, a reformátort hitvallási iratok által elutasított opus operatum katolikus szentség- tani kifejezéssel kapcsolatban. Más esetekben inkább arról van szó, hogy az eltérő fogalomhasználat mögött különböző teológiai hangsúlyok húzódnak meg, ám ezek nem feltétlenül ellentétesek, inkább egymást kiegészítők. A trienti-katolikus és a reformátort szóhasználat, illetve teológiai súlypontozás különbsége nem egyszer a szentírási szövegek terminológiájának és teológiai látásmódjának a különbségeit tükrözik. Ez a helyzet például a hit fogalmával, ha megvizsgáljuk, hogy a hit a páli levelekben és a Jakab-levélben milyen jelentéssel bír. Ahogy itt nem ellentétes, hanem komplementer jelentésekről és teológiai súlypontokról van szó, úgy a Trentói zsinatnak és a reformátoroknak a hitfogalmát is így érdemes tekintenünk. A pusztán terminológiai, hangsúlybeli és komplementer teológiai látásmódbeli különbségek mellett természetesen vannak lényeges tartalmi különbségek is a Trentói zsinat tanítása és a reformátort iratok tételei között. Főként a szentségtan és az egyháztan területén találhatunk ilyen különbségeket, melyek nem egyszer úgy látszik, hogy áthidalhatatlanul ellentétes álláspontokat feltételeznek. Az ökumenikus párbeszéd tétje az, hogy a lényegi tartalmi különbségek és ellentétek csökkenthetők-e oly mértékben, hogy a megmaradó tanbeli különbségek már nem indokolnak elítélést, illetve nincs többé egyházszétválasztó horderejűk. 4. AZ ALAPVETŐ KÜLÖNBSÉG KÉRDÉSE A terminológiai, a hangsúlybeli és a megmaradó tartalmi különbségek a trentói-katolikus és a reformátort álláspont között felvetik azt a további kérdést, hogy beszélhetünk-e olyan egyetlen végső és alapvető különbségről (Grunddifferenz) katolikus és protestáns gondolkodási forma, illetve katolikus és protestáns alapvető (eredeti) döntés (Grundentscheidung) között, melyből valamennyi egyéb különbség származik. S ha van ilyen, akkor ennek mi a jelentősége az ökumenikus párbeszédre nézve? Úgy tűnik, hogy már Luther beazonosít két alapvetően különböző, sőt egymással szöges ellentétben álló gondolkodási formát. A reformátor az egyedül kegyelemből, hit által, Krisztusért történő megigazulás tiszta evangéliumában határozta
