Communio, 2013 (21. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 3-4. szám - Az Egyház szentsége - Puskás Attila: Szempontok a Trentói zsinat dogmatikai tanításának értelmezéséhez
Szempontok a Trentói zsinat dogmatikai tanításának értelmezéséhez 83 szélyét.22 így jogosan merül fel a kérdés, hogy vajon az elítélő kánonok minden esetben ténylegesen eltalálják-e a tévesnek tekintett reformátori álláspontot. A gondos vizsgálat azt mutatja, hogy az elítélések egy része, bár önmagában igazságot mond ki és feltételezett tévtanítást vet el, ténylegesen azonban nem találja el a reformátorok saját tanítását. Más esetekben azzal a jelenséggel találkozunk, hogy egy-egy kánon Luthernek olyan fiatalkori, szélsőségesen radikális formában tett kijelentését ítéli el, melyet ő maga is a későbbiekben visszavont vagy módosított. Az is előfordul, hogy az elítélés tárgya inkább a protestáns prédikátorok mindennapos igehirdetésében megtalálható egy-egy szélsőséges megfogalmazás, mintsem közvetlenül a reformátoroktól származó konkrét kijelentés. Mindez azt mutatja, hogy a zsinat tanbeli elítélései, mint korrektúra-elhatárolódó formulák, nem minden esetben találtak célba. Mindazonáltal, ahogy a megigazulásról szóló közös nyilatkozat fogalmaz, a tanbeli elítélések közül „számos nem volt egyszerűen indokolatlan: megmaradnak számunkra ’üdvös figyelmeztetéseknek’, melyeket figyelembe kell vennünk a tanításban és a gyakorlatban”.23 Az ökumenikus párbeszédben kiérlelt hermeneutikai megközelítés második lényegi eredménye annak föltárása, hogy számos alkalommal az eltérő szóhasználat és a különböző fogalmiság vezethetett kölcsönös félreértéshez és tanbeli elítéléshez. Ebből a látószögből tekintve más megvilágításba kerülnek a Trentói zsinatnak azok az elítélései, melyeknek gyökere egyszerűen a protestáns megközelítés eltérő terminológiája. Lehmann így fogalmaz: „Továbbá felfedezhetjük, hogy az egyes vitapartnerek nem mindig ugyanazt a nyelvet beszélik. A megigazulásnak különböző fogalmi kifejezései, eltérő megközelítési módjai vannak. Ez vonatkozik pl. olyan alapfogalmakra, mint bűn, konkupiszcencia, üdvbizonyosság és érdem, illetve cselekedetek. Ma alkalmasint biztosabban felismerjük, hogy ezek a különböző értelmezési lehetőségek nem kell, hogy teljességgel kizárják, hanem nem ritkán komplementer módon kiegészíthetik egymást.”24 Az ökumenikus párbeszéd-dokumentumok sorra veszik a Trentói zsinat dekrétumainak szóhasználatát, 22 A zsinati atyák egy részének csak töredékes és másodkézből származó ismeretei voltak a reformátori teológiáról. A protestáns szerzők írásait tartalmazó könyvtár felállításának ötlete végül nem valósult meg a zsinat alatt. Vö. Otto Hermann Pesch - Albrecht Peters, Einführung ín die Lehre von Gnade und Rechtfertigung, Darmstadt 1981,172-174. 23 Lutheránus Világszövetség - Katolikus Egyház, „Közös Nyilatkozat a megigazulás tanításáról”, nr. 42., in Az evangélikus-római katolikus Közös Nyilatkozat a megigazulás tanításáról és ünnepélyes aláírásának dokumentumai, 19. 24 Karl Lehmann, „Alapvetően egyek”, in Az evangélikus-római katolikus Közös Nyilatkozat a megigazulás tanításáról és ünnepélyes aláírásának dokumentumai, 80.
