Communio, 2013 (21. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 3-4. szám - Az Egyház szentsége - Puskás Attila: Szempontok a Trentói zsinat dogmatikai tanításának értelmezéséhez
82 Puskás Attila Az ökumenikus látószögű megközelítés egyik lényeges megállapítása az, hogy a Trentói zsinat kánonjai korrektúra-megfogalmazások és védekező formulák. Ez egyfelől azt jelenti, hogy a katolikus tanítást csak annyiban terjesztik elő, amennyiben azt a reformátorok támadták, illetve amennyiben a zsinati atyák azt a reformátoroktól megkérdőjelezettnek látták. A közvetlen cél nem egy átfogó és mindenre kiterjedő katolikus tanítás megfogalmazása volt, hanem lényegesnek ítélt pontokon a határok világos meghúzása az igaz és a téves álláspont között. Ennek köszönhetően bizonyos részlegesség és töredékesség jellemzi a zsinati tanítást. Ugyanakkor meg kell jegyeznünk, hogy az egyes dekrétumokban szereplő hosszabb-rövidebb kifejtő fejezetek (capita) azt a célt szolgálták, hogy ha nem is a teljesség igényével, de mégis megindokolják a tanbeli elítéléseket, illetve vázolják azok tágabb teológiai összefüggéseit. így különböző terjedelmű és reflexiós mélységű értelmezéseket kínálnak a kifejtő fejezetek.20 A kánonok korrektűra-elhatárolódó jellege másfelől azt is jelenti, hogy a zsinati tanítás szinte kizárólag a tanbeli különbségekre és ellentétekre összpontosított, s nem kívánta megfogalmazni a protestáns álláspontokkal közös tanbeli elemeket. Nem állt a zsinat elsődleges szándékában kutatni a reformátori állítások indítékait, keresni azok mélyebb okait, integrálni jogos és előremutató meglátásait, feltárni esetleg a katolikus állásponttal közös alapjait. Ezek a szempontok jórészt kívül maradtak a zsinati munka látókörén. Az elhatárolódás így bizonyos egyoldalúsághoz vezethetett, melyre Lehmann is utalt beszédében. Ugyanakkor figyelemre méltó, hogy a tanbeli elítélések nem neveznek meg személyeket vagy csoportokat, hanem kifejezetten nézeteket ítélnek el, a legtöbbször feltételes módban vagy általánosan fogalmazva.21 Noha a legtöbbször beazonosíthatók az elítélt nézetek képviselői, mégis az általános és feltételes módban megfogalmazott kánoni formulák elsősorban az igaz/ téves tanítás közötti megkülönböztetés elvi kritériumainak a felállítását jelentik. Mindehhez hozzá kell tennünk, hogy a tanbeli elítélések természetszerűleg a protestáns szerzők írásainak eredeti kontextusából kiemelt kijelentéseket tartalmaznak vagy reformátori nézeteket összefoglaló, értelmező mondatokat. A kivonatolás mindig magában rejti azonban a félreértés ve20 Az egyik legrészletesebb és kidolgozottabb dekrétum ebből a szempontból a megigazulásról szóló határozat, mely Seripando mesterműve. Az eredeti bűnről szóló dekrétummal kapcsolatban arról vitáztak a zsinati atyák, hogy a korábbi zsinatok tanítását pusztán megismétlő kánonok sze- repeljenek-e itt, vagy kiegészítsék-e azokat rövid magyarázatokkal. Végül ez utóbbi mellett döntöttek, mert Luther felfogásában olyan elemeket találtak, melyek új elhatárolódó szempontok bevezetését tették szükségessé. 21 „Si quis dixerit ... anathema sit.” (Ha valaki azt mondja/tanítja, ... legyen kiközösítve.)
