Communio, 2013 (21. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 3-4. szám - Az Egyház szentsége - Török Csaba: Bűnösség és szentség ma - A tettes nélküli tettek birodalmában
Bűnösség és szentség ma 63 peni) gépezetekkel. 2) Ily módon eltűnik a cselekvés vis-á-vis-je, az a leg- elementárisabb erkölcsi tapasztalat, hogy minden tettemben szembe kell néznem a valósággal, igen gyakran a másik emberrel. Ám ha cselekvésem gép által történik, ez a kényszer megszűnik. Mind több cselekvést (beleértve a másik emberrel való interakciót is) elvégezhetek gép közvetítésével/áttéte- lével úgy, hogy sem a cselekvésem érintettjével, sem a cselekvésem következményeivel nem kell szembenéznem. A legrettenetesebb tapasztalat, az ember gép általi (akár koncentrációs táborban, akár távirányításos robotfegyverrel történő) meggyilkolása mindennél világosabban mutatja, hogy ez a jelenség mennyire eltűnteti a tettest a tett mögött, s hogy miként teszi lehetővé azt, hogy az emberi cselekvő alany semmiféle felelősséget ne vállaljon fel tettéért, s ennek következtében képtelen legyen akárminő megbánásra. A fentiekben már felmerült a hálózatosság fogalma.13 Az elmúlt időszakban egyre több publikáció emelte ki ennek fontosságát az emberi valóság értelmezése szempontjából. így jelent meg az ún. raj-elmélet is (swarm- theory), amely az emberi kollektíva viselkedését (s nem az egyént, vagy az egyén vs. kollektíva viszonyulást) elemezte (pl. miként reagál egy emberi tömeg egy bizonyos hatásra, hogyan modellezhető az embercsoport reakciója adott esetben az állatvilágból vett példákkal). Mára új jelentőséget nyert ez a nagyon is régi elgondolás, hiszen a hálózatosság - az internet, a world-wide web révén - új minőséget ért el. Rengeteg olyan dolog, amelyet korábban az egyén teljesítményének, eredményének gondoltunk (művészet, tudomány, kutatás, felfedezés), már a „hálózat”, a „kollektíva” érdeme. Az egyedülálló művész, tudós, kutató és felfedező kissé olyan, mint a görögök hérosza: elismerést, csodálatot vált ki, de mindenki tudja, hogy kudarcra van ítélve. A létezésnek ez a hálózatossága pedig szükségszerűen visszahat az egyénre, arra a módra, ahogy a személyes szinten megragadhatóvá válik a tett és a tettes viszonya. Eugene Thacker ekként foglalja össze a rajelmélet központi meglátását: A hálózatok tudományos kutatása, a raj-intelligencia és a biológiai komplexitás mind úgy határozzák meg az önszerveződést (self-organization), mint a helyi interakciókból felmerülő globális modellt. Ez a paradoxonszerű meghatározás teszi a rajokat érdekessé - politikailag, technológiailag és biológiailag -, mivel feltételez egy szándék nélküli szándékosságot, 13 Ehhez ld. Castells, M.,. Az információ kora. Gazdaság, társadalom és kultúra, vol. I: A hálózati társadalom kialakulása; vol. II: Az identitás hatalma; vol. III: Az évezred vége, Budapest 2005- 2007; Uó., A tudás világa, Budapest 2006.
