Communio, 2013 (21. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 3-4. szám - Az Egyház szentsége - Török Csaba: Bűnösség és szentség ma - A tettes nélküli tettek birodalmában

62 Török Csaba jogilag) valóban léteznek a tettes nélküli tettek. Eközben a jóvátétel (ami az igazságosság fennállásának alapvető igénye) legtöbbször már nem a tevőle - gesség szintjén mozog, hanem puszta pénzösszegben nyer kifejezést, ami ál­tal a tett, a tettes és az áldozat, s az egész igazságszolgáltatási folyamat végle­tes és végzetes elidegenedési folyamaton megy át a társadalomban - egészen ä la Marx, követve az elidegenedés szociológiájának jól ismert útvonalát. A pszichológiai tettesmentés és -mentesítés mellett nem feledkezhetünk el a technika hatásairól sem ezen a téren. A szociológia számára meglepő fordulat volt, amikor feltűnt egy új jelenség komnk társadalmában: egyre több olyan cselekvéssel lehet találkozni, amelyet szokás szerint emberi cse­lekvő alanyhoz szoktunk kötni, ám mára már gépek, szerkezetek (és olykor szervezetek) viszik végbe azokat. Ennek a folyamatnak első jelentős lépcső­foka volt a gépesítés, majd robotizálás a termelési technológiákban. Mára azonban már jóval meghaladtuk ezt az állapotot. Mindennapjaink része a tapasztalat, miszerint nem emberi létezőkkel együttműködve cselekszünk, és cselekedetünk következményeit nem egyszer ezen nem emberi létezők rovására írjuk. A nem emberi létezők hallatlan cselekvési szabadsággal aján­dékozzák meg az embert (kitágítják lehetőségeink körét, megtehetővé tesz­nek olyan dolgokat, amelyeket puszta fizikumunk alapján nem tudnánk végbevinni), ugyanakkor ki is kapcsolják a morális felelősség tudatát (s egy­általán: igényét) benne. A gépek nem csak részben segítik a cselekvésünket, hanem - gyakran úgy véljük - teljesen helyettünk cselekednek.11 Ebből a helyzetből látszólag kiutat jelenthet Bruno Latour elképzelése, aki szerint az emberi (de akár a nem emberi) cselekvők cselekvései egyfajta hálózatot alkotnak - ez a „cselekvő-hálózat-elmélet”.12 Az elgondolás azon­ban (legalább) két igen kritikus kérdést felvet: 1) Ezek szerint nincs lényegi különbség a (döntési) szabadság tudatos megélésén alapuló emberi cselek­vés és a gépek programozott-vezérelt, vagy éppen automatikus működése között? Ezen a téren nem lehetnek illúzióink, mert miként azt már Mande- ville és francia „követői” kapcsán megjegyeztük, az ösztönautomatizmusként felfogott emberiét ideája már igen régen megjelent az európai gondolkodás­ban. Ebből kifolyólag nem is csodálkozhatunk azon, ha végül a biológiai gé­pezet (az ember) végül egyetlen cselekvési hálót alkot a fizikai (tulajdonkép­11A témakörhöz ld. Rammert, W.-Schulz-Schaeffer, 1., Technik und Handeln: Wenn soziales Handeln sich auf menschliches Verhalten und technische Abläufe verteilt, in Uök (szerk.), Können Maschinen handeln? Soziologische Beiträge zum Verhältnis von Mensch und Technik, Frankfurt/M.- New York 2002, 11-64. 12 Ld. Latour, B., Wir sind nie modern gewesen. Versuch einer symmetrischen Anthropologie, Frankfurt/M. 1998.

Next

/
Oldalképek
Tartalom