Communio, 2013 (21. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 3-4. szám - Az Egyház szentsége - Schlögel, Herbert - Török Csaba (ford.): Az Egyház szentsége és bűnössége - Morálteológiai vázlatok

10

Herbert Schlägel

főképp jogilag leszögezett) instancia, amely alapvetően mentes lenne a tévedéstől (ami nem más, mint a bűn egy formája)”.14 Közös azonban az a meggyőződés, hogy az Egyház szentségének megvallása nem állhat ellentétben a megújulásra és a bűnbánatra irányuló folytonos törekvéssel.15

Miként már említettük, az Egyház bűnösségére vonatkozó kérdést II. János Pál pápa bocsánatkérése (2000) mellett a visszaélések problematikája vetette fel, amely megrázta a Katolikus Egyházat. Ennek a botránynak számos egyéb mellett az lett a következménye, hogy a morális teológia terén egyre erőteljesebben vizsgálják azt a kérdést, hogyan kell továbbfejleszteni a szexualitásra vonatkozó erkölcsteológiát.16 Olykor felvetődik a visszaélési botrányok terén a bűn és a megbocsátás kérdése is.17

Emellett azonban nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a párhuzamot, amely a szentség értelmezésével és annak ambivalenciájával fennáll. Bármennyire is megdöbbentő a visszaélési botrány, s bármennyire is kritika tárgyává kell tennünk a ma szempontjából az ezzel kapcsolatos múltbeli eljárásmódot, mindez mégis valami egészen rendkívülit képvisel. A papok és a szerzetesek összlétszámára vonatkoztatva ugyanis igen alacsony az elkövetők száma - ami természetesen nem ment fel senkit, az egyházi intézményekben dolgozó világiak kapcsán sincs ez másként. Megfordítva a kérdést, arról van szó, hogy ha ez az alá nem becsülendő téves magatartás az Egyház bűnösségének a jele, akkor ezért elsősorban a tettesek a felelősek, s talán még azok, akik nem tették meg a szükséges lépéseket, hogy a tetteseket felelősségre vonják, s meghallgassák az áldozatokat, s helyreállítsák az igazságosságot. Ám a legtöbb keresztény nem érintett ebben az értelemben. Amennyire nem jelent számukra egzisztenciális tapasztalatot vagy kihívást „minden ember meghívása a szentségre”, épp oly kevéssé érzik magukat felelősnek az Egyház bűnössége miatt. Ez érvényes a múlt bűneire is, amelyeket még ma is felrónak az Egyháznak (pl. inkvizíció), és amelyeket II. János Pál pápa bocsánatkérése beismert.

14 Kühn, U., Traktat IX: Ekklesiologie - BII) Evangelische Entfaltung, in Beinert, W.-KOhn, U., Ökumenische Dogmatik, 597-631, itt: 630.

15 Vö. Sattler, D., Kirche(n), Paderborn 2013, 47.

16 Ehhez Id. a különböző tanulmányokat in: Hilpert, K. (szerk.), Zukunftshorizonte katholischer Sexualethik, Freiburg i.Br. 2011; Goertz, S., Sexuelle Gewalt. Fragen an Kirche und Theologie, Berlin 2010; Schaupp, W., Kirchliches Sexualethos und Missbrauchsfälle, in Ammicht Quinn, R. (szerk.), »Guter« Sex: Moral, Moderne und die katholische Kirche, Paderborn 2013, 184-195; Jakobs, M. (szerk.), Missbrauchte Nähe. Sexuelle Übergriffe in Kirche und Schule, Freiburg (CH) 2011.

17 így pl- Lintner, M. M., Wenn die Kirche um Vergebung bittet. Theologisch-ethische Fokussierungen im Umgang mit dem Missbrauchsskandal, in Heilige Kriche-Sündige Kirche, Brixener Theologisches Jahrbuch 1 (2010), 81-91.