Communio, 2013 (21. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 3-4. szám - Az Egyház szentsége - Schlögel, Herbert - Török Csaba (ford.): Az Egyház szentsége és bűnössége - Morálteológiai vázlatok
Az Egyház szentsége és bűnössége 9 neinket nézzed, hanem Egyházad hitét!” Legalábbis a II. Vatikáni Zsinat óta, amely úgy fogalmazott, hogy az Egyház „egyszerre szent és mindig megtisztulásra szorul” (sanda simul et semper purificanda - LG 8), ez a téma a teológiai vizsgálódás tárgya. Ugyanis ez mindig fennálló kihívás, hogy úgy juttassuk kifejezésre az Egyház bűnösségét, hogy eközben ne tagadjuk „strukturális szentségét” (Walter Kasper). Ennek kapcsán nem hagyhatunk figyelmen kívül egy alapvető feszültséget: az Egyház szentsége olyan ajándék, amelyet Isten adományoz neki, miközben az Egyház bűnössége az emberek ezen ajándékkal szembeni téves magatartásából fakad, vagyis elsődlegesen erkölcsileg minősíthető. A szentség és bűnösség kapcsolatának meghatározásakor tehát nem egy szimmetrikus, hanem egy aszimmetrikus viszonnyal van dolgunk. Ebből kifolyólag e kettő nem ugyanazon a szinten helyezkedik el. „Az Egyház szentségéről és bűnösségéről való beszéd nem a látható bűn és a láthatatlan kegyelem paradox egymást átjárását fejezi ki, hanem kijelentő és felszólító módú kijelentéseket kapcsol össze. A szentség és a bűnösség nem ugyanolyan mértékben hitigazság vagy lényegi tulajdonság az Egyház kapcsán; a bűn jelenség az Egyházon, olyasvalami, ami érinti a lényegét, ám ugyanakkor ellent is mond neki”.11 Ezért helyénvaló a „bűnös Egyházról” való beszéd. Tudatosítja, hogy szentsége mindig csak bűnös tagjaiban mutatkozik meg.12 Ugyanakkor utal arra is, hogy „az Egyház szentsége mindig csak megbocsátásból áll”.13 Az evangélikus-katolikus párbeszéd során számos közös vonást fedezhetünk fel, ugyanakkor még mindig nem uralkodik egyetértés az egyszerre szent és bűnös Egyház értelmezése kapcsán (mindennek hátterében a simul iustus et peccator, egyszerre igaz és bűnös emberre vonatkozó vita is áll). Evangélikus részről ódzkodnak az Egyház fogyatkozhatatlanságának (in- defectibilitas), vagyis „a Krisztus és az Egyház közötti kötelék eloldhatatlan- ságának” (Walter Kasper) a gondolatától. Ennek kapcsán az evangélikus dogmatikus, Ulrich Kühn megjegyzi: „Az Egyház természetesen az igazság ígérete alatt áll (Jn 16,13), ám tanításában és igehirdetésében szüntelenül azon kell fáradoznia, azért kell imádkoznia, hogy megmaradjon ebben az igazságban és hűséges legyen ehhez az igazsághoz. És nincs semmilyen (leg11 Rahner, J., art. Heiligkeit der Kirche, in Beinert, W.-Stubenrauch, B. (szerk.), Neues Lexikon der katholischen Dogmatik, Freiburg i.Br. 2012, 319—321, itt: 320. 12 Wolfgang Beinert egy olyan állapot létrejöttéről beszél, „amelyet manapság strukturális bűnösségként határoznak meg”, Traktat IX: Ekklesiologie - BI) Römisch-Katholische Entfaltung, in Beinert, W.-Kühn, U., Ökumenische Dogmatik, Leipzig-Regensburg 2013, 478-596, itt: 510. 13 Pesch, O. H., Katholische Dogmatik. Aus ökumenischer Erfahrung, Bd. 2: Die Geschichte Gottes mit den Menschen, Mainz 2010, 119.
