Communio, 2012 (20. évfolyam, 1-4. szám)
2012 / 1-2. szám - A család - Wendel, Saskia - Török Csaba (ford.): A virtuális realitás és a mindent meghatározó valóság, amelyet Istennek nevezünk
A virtuális realitás és a mindent meghatározó valóság... 85 gabalyodottságot. Ez azt jelenti, hogy a Mátrixba való belegabalyodottság nem azonos az abszolút determinációval; van kiút a Mátrixból, egy magatartási képesség, egy döntési képesség, a választás lehetősége, végső soron a képesség arra, hogy megszabadítsa magát a Mátrixból, és ezáltal képes legyen a helyzet megváltoztatására. Az önbizonyosság képessé tesz a lét és a látszat közötti megkülönböztetésre, a valóság és a virtuális valóság közötti különbségtételre, s ezáltal a valóságról való tudásra. A szabadság teszi lehetővé, hogy akarjunk és tudjunk megkülönböztetni. A megváltás az önismerethez és az emancipációhoz kötődik, és már abban megvalósul. Ugyanis a filmben sem puszta, gnosztikus módra csengő önmegváltósról van szó. Ugyan Neó- nak önmagát kell megszabadítania az egzisztenciális választás cselekedetében, hiszen választása döntés önmaga mellett az önismeret cselekedetében. Megszabadulására önmaga megismerésének cselekedetében kerül sor. Mindezt nem veszik el tőle. Csakis az önmegszabadítás cselekedetében válhat Neo szabadítóvá, az emberiség megváltójává. Mégis Morpheus ajándékozza Neónak az erre való képességet, aki elvezeti őt a döntési helyzethez. Neo nem önmagától jut el arra a belátásra, hogy a kifelé vezető út befelé visz, hanem a Mátrix Orákulumától kapja meg azt. A szubjektivitás és a szabadság tehát a szimuláció totalitása „ellenmérgének” bizonyul: a tudatos lét, amely tud önmagáról, amely képes önmagához (és ezáltal a többiekhez) viszonyulni, egyszersmind tud a lét és a látszat, a lét és a semmi közötti megkülönböztetésről is. Ez lehetővé teszi számára, hogy megkülönböztesse a virtuális valóságot egy másfajta valóságtól, amely nem oldódik fel a virtualitás totalitásában. Az önbizonyosság és a világbizonyosság tehát kölcsönösen egymásra utalnak.18 18 Utalhatnánk még arra, hogy a tudat felbukkanásának naturalista magyarázataira és a szabadság megkérdőjelezésére való tekintettel úgy a személyesség, mint a szabadság végérvényesen elvesztették alapelvi státuszukat. Lehet, hogy a Mátrixot nem külső gépek hozzák létre, hanem mi magunk - nem eszünk által, ahogyan azt még Nietzsche gondolta, hanem agyunk által, amely folyamatosan szimulál számunkra egy világot. Ennek az elképzelésnek a részletes taglalása túlnő jelen írásunk keretein, ehelyütt csak a következő lehetséges ellenvetésekre utalunk röviden: néhány naturalista elmélet elvárásaival szemben a szabadságot nem lehet empirikus módon sem bizonyítani, sem tagadni, mivel a szabadság nem empirikus adottság, hanem - Kanttal szólva - az ész egy transzcendentális ideája. Az arra tett kísérlet, hogy a tudat felbukkanását kizárólag idegi folyamatok által magyarázzuk meg, a megmagyarázandó dolog szempontjából összekeveri az alapelvet és az okot, ezen felül pedig a tudat felbukkanására vonatkozó magyarázatban mutatkozó „lyukat” sem lehet kielégítő módon bezárni.
