Communio, 2012 (20. évfolyam, 1-4. szám)
2012 / 1-2. szám - A család - Wendel, Saskia - Török Csaba (ford.): A virtuális realitás és a mindent meghatározó valóság, amelyet Istennek nevezünk
86 Saskia Wendel 4. RÖVID KITEKINTÉS: ISTENHIT ÉS CYBERWORLD A mindeneket meghatározó, általunk Istennek nevezett Valóságba vetett hitnek szüksége van a „valóság valóságosságáról” való megbizonyosodásra. Ennek a megbizonyosodásnak lehetőségi feltétele az önbizonyosság, amely közvetlenül adott az önmagámról való tudásban, vagyis az öntudatban. Ez a Descartes-i intuíció maradandó érvénye, még ha már nem is elsődlegesen a „gondolkodom”-ra vonatkozik, hiszen maga a gondolkodás is bevonódhat a szimuláció örvényébe. Az önbizonyosság nem egy reflexív cselekedet révén jelentkezik először, hanem megelőzi azt. Az önmaga tudatára ébredt lét ezáltal elkerül mindenféle veszélyt még akkor is, ha merészkedik a virtuálisba való ugrásra. Hiszen ennek során semmi esetre sem veszítheti el teljességgel a lét és látszat között megkülönböztetést. A virtuális nem totális, amely megszüntethetné a sajátságost (itt: a tudatos létet és annak a megkülönböztetésre való képességét) és a különbözőt (itt a lét és a semmi közötti különbségtételt). Ezt le kell szögeznünk mindenfajta kulturális pesszimizmussal vagy konzervativizmussal szemben. így szemlélve a dolgokat nincs okunk démonizálni a „cyberworld”-öt, és nem is kell alapjaiban félnünk tőle. Ha megmarad a „valóság valóságosságába” vetett bizalom lehetősége, akkor megmarad a valóságba vetett hit lehetősége is, amely meghatározza és megalapozza azt: a mindeneket meghatározó Valóságba vetett hitről van szó, akit mi Istennek nevezünk. Mindazonáltal fenn kell még tartanunk egy ehhez kapcsolódó további gondolatmenetet, amely által közelebbről meghatározhatjuk ezt a mindeneket meghatározó Valóságot, mégpedig oly módon, hogy kizárjuk úgy egy „genius malignus”-szal, mint egy mindeneket determináló totalitással való összekeverésének lehetőségét, amely végső soron „minden és semmi” lenne. Éppen ezért ha Istent úgy fogjuk fel, mint a mindeneket meghatározó Valóságot, akkor további feladatunk, hogy a lét és látszat, létezés és nemlétezés közötti megkülönböztetésnek megfelelően is meghatározzuk Istent. Ezáltal felmerül annak szüksége, hogy Istent az ezen megkülönböztetést lehetővé tevő két alapelv fényében is meghatározzuk: vagyis a személyesség és a szabadság alapelvének szempontjából. Ugyanis csak ezáltal válik lehetővé, hogy Istent „valóban” a mindeneket meghatározó Valóságként értelmezzük, vagyis akként a Valóságként, amely a tudatos lét valóságát is meghatározza. Máskülönben nem lehetne a mindeneket meghatározó Valóság, és így Istent éppen hogy nem Istennek tekintenénk. Ha valaki túlzottan fárasztónak találja ezt a gondolatmenetet, akkor nyugodtan nyüzsöghet és megpihenhet a végtelenül tágas virtuális világokban -
