Communio, 2012 (20. évfolyam, 1-4. szám)
2012 / 1-2. szám - A család - Wendel, Saskia - Török Csaba (ford.): A virtuális realitás és a mindent meghatározó valóság, amelyet Istennek nevezünk
84 Saskia Wendel mindennemű bizonyosságnak, beleértve a világ felől való bizonyosságot is. Az önmegismerésben, az öntudatban adott önbizonyosságra való hivatkozás lehetővé teszi a lét és látszat, lét és semmi közötti megkülönböztetést, újra hatékonnyá teszi ezt a megkülönböztetést, és úgy viszi ezt végbe, hogy közben az ember bele van gabalyodva a valóság szimulációjába. Minden a szimuláció eredménye, én magam is az vagyok a feltételezésem szerint létező azon valósághoz, dolgokhoz, eseményekhez és személyekhez való viszonyulásaimban, amelyekkel a virtuális világban találkozom. Én is a szimuláció eredménye vagyok úgy külső, mint belső minőségeimben, tulajdonságaimban. Minden általam szerzett tapasztalat, minden általam érzett érzés, tudatom minden „qualia”-ja virtuálisan megalkotott lehetne akkor is, ha én semmit sem tudnék erről a virtualitásról. Mégis az önmagámról való tudás, miszerint nekem élményeim vannak, hogy számomra egy világ - még ha csak virtuálisan adott is - egyáltalán a világommá válhat, nos, ez az önmagámról való tudás maga már nem virtuálisan keletkezett. A képek, jelek, tapasztalatok és találkozások külső közvetítéseitől függetlenül azonnal megvilágosodik előttem, hogy én tudok önmagámról, s tudok e tudásról. Ismerd meg önmagadat - nem reflexív cselekedetként, hanem önmagadról való közvetlen tudásként, öntudatod adottságában -, és így megismered az egyetlen valóságot, amely kétkedéstől mentesen ragyoghat fel előtted: a valóságot, amely te magad vagy. Ezután megnyílik a lét és látszat, létezés és nemlétezés közötti különbségtétel lehetősége, s ezáltal a valóság és a virtualitás megkülönböztetése is - ily módon értelmezhetnénk a Mátrix Orákulumának útmutatását. A Mátrixból kivezető út az önmagamba bevezető út - és fordítva, Ágoston felszólítását követve: Ne kifelé menj, önmagadba térj vissza, az ember bensejében lakik az igazság! Az önbizonyosságnak tehát a megismerést megalapozó és azt meghatározó, vagyis alapelvi szerepe van; általánosságban a „szubjektivitás alapelvének” hívják ezt. Ez a szubjektivitás-alapelv le- küzdi a szimulációs alapelvet, világossá teszi, hogy a szimulációnak semmiféle elsődleges, alapelvi státusa nincs, mivel az „ismerd meg önmagadat” szüntelenül szétfeszítheti, áttörheti azt. A „Mátrixában mindehhez kapcsolódik még egy további alapelv, amely ugyanarról a tőről ered, mint a szubjektivitásé, s amely össze is fonódik azzal: a szabadság alapelve. Ugyanis a „Mátrixában Neónak a Mátrixból kivezető útja egy döntési helyzeten át vezet. Neónak döntenie kell (jellemző módon egy 1 és 0 közötti döntéssel), hogy akar-e „tudni”, vagy sem. Ha a tudás javára dönt, akkor ezzel egyszersmind a lét és a látszat, illetve a lét és a semmi közötti megkülönböztetés képessége mellett dönt. A „tudó” megkülönböztetés által maga mögött hagyja a Mátrix virtuális valóságába való bele-
