Communio, 2012 (20. évfolyam, 1-4. szám)
2012 / 1-2. szám - A család - Knop, Julia - Török Csaba (ford.): Virtuális világok - új médiák: felderítőutakon
76 Julia Knop más. Empirikus vizsgálatok kimutatták, hogy a világhálón tapasztalható kommunikációs- és társasági magatartásformák nagyban hasonlítanak az azon kívüliekhez. Az internetet nagyfokú magától értetődőséggel alkalmazó felhasználói csoportok kapcsán megállapíthatjuk: akik offline sokféle eltérő mélységű kapcsolatot ápolnak, ugyanezt teszik online is. Online kapcsolataiknak megvan a megfelelő szerepe a képernyőn kívüli életükben. A virtuális kommunikáció rendszerint nem névtelenül történik, és nem is képez egyfajta illuzórikus pótlékot a „valós” élet hiányzó társadalmi struktúrái helyett. Ez igen sajátos, mégis nagyon valós módja a kommunikációnak, az információ-cserének s a kapcsolatok mélyebb és szorosabb ápolásának akkor is, ha nem vagyunk ugyanabban az időben ugyanazon a helyen.20 Hogyha tehát az egyház a hagyományos (rádió és tévé) és az új médiák világába belép, ott megjeleníti magát, információt közöl és kommunikál, ez épp ezért nem jelent semmi módon pótlékot a kibertéren kívüli aktivitásai helyett. Sokkal inkább a hagyományhű lelkipásztorkodás fontos kiegészítéséről van szó, amelynek célja az egyház ősi feladatának, az igehirdetésnek, a lelkipásztorkodásnak és a közösségépítésnek korszerű formába való öntése.21 Magától értetődőnek kellene lennie, hogy ezen a téren is nélkülözhetetlen a tárgyi és technikai szakértelem - azáltal is, hogy az egyházi médiamunka újságírói, kommunikációs és médiakritikai szempontból is eleget tesz az elvárásoknak, és (miként ez meg is történik) cselekvő leg továbbfejleszti ezeket. Az egyházi médiamunkának számot kell vetnie világunk kifejezési formáinak a bővülésével és kommunikációs magatartásunk változásaival, valamint társadalmunk további differenciálódásával. Ennek nem csak a missziós elkötelezettség az oka, amelynek révén el akarjuk érni azokat az internetes „miliőket”, amelyek a hagyományos egyházi életben egyáltalán nem fordulnak elő. A régi és új médiák terepet nyitnak az alacsonyabb szintű kommunikációs kezdeményezések, az igehirdetésnek, az információközlésnek és a közösségépítés lehetőségeinek a kreatív formái előtt. Hogy az egyházi médiamunka miként válik erre késszé, mely formákat tudja kifejleszteni és alkalmazni, s mely formális előfeltételeken nyugszik az egyház jelenléte a szokványos médiában, arról Michael Herd írt értékes tanulmányt.22 Paulus Terwitte is beszámolt személyes lelkipásztori tapasztalatairól az új média vi20 Vö. Oehmichen, E., Die neue MedienNutzer-Typologie MNT 2.0; Niggemeier, S., Das wahre Leben im Netz, in FAS nr. 39 (2011.10.02), 21k. 21 Vö. Sellmann, M.-Sobetzko, F., Pastoral 2.0. Das Internet ist ein Ort christlicher Inspiration, in HerrKorr Spezial (2011/1), 59-64. 22 Hertl, M., Mit der Botschaft auf Sendung gehen. Die Verkündigung der Kirche im Fernsehen, in Internationale Katholische Zeitschrift Communio 40 (2011/6), 543-552.
