Communio, 2012 (20. évfolyam, 1-4. szám)
2012 / 1-2. szám - A család - Knop, Julia - Török Csaba (ford.): Virtuális világok - új médiák: felderítőutakon
70 Julia Knop viden: összekötöttük az információt és a kommunikációt egy »meta-médium- ba«, amely példátlan gyorsasággal és kiterjedéssel a modern társadalom vezető médiumává vált. Az ezredfordulón Németországban még csak a negyven százalékot sem érte el az „onliner”-ek, vagyis a nem csupán saját PC-vel, hanem internet-kapcsolattal is rendelkezők aránya, ám 2007-ben már a lakosság majd’ 70 százaléka használta az internetet - ez emelkedő tendenciát mutat. Az úgynevezett „digital natives” - a mostani 14-19 évesek, akik már PC-vel és internettel nőttek fel - Németországban időközben már 100 százalékig kapcsolódtak a világhálóra, a 20 és 29 év közötti fiatal felnőtteknél 98 százalék ez az arány. A Németországi demográfiai tagozódás okán azonban 11 millió fővel a számszerűen legnagyobb „onliner”-csoport a 40 és 49 év közöttieké. Ok a „digital immigrants”. A számok alapján ma több 60 év feletti használja az internetet, mint fiatal. Az onlinerek és offlinerek közötti határvonalat olyan alapvető szocio-demográfiai tényezők határozzák meg, mint az életkor, a nem, az iskolázottság és a foglalkozás: a 60 év fölötti nők kétharmadának nincs hozzáférése a kibervilághoz, s az offlinerek legnagyobb része már nem dolgozik.6 Mi az új a web 2.0-ban,7 mi különbözteti meg a korábbi kommunikációs és szórakoztatómédiától? Bertold Brecht nyolcvan évvel ezelőtt „Rádióelmélet” című írásában negatív módon juttatta ezt kifejezésre: „A rádióadónak egy oldala van ott, ahol kettőnek kellene lennie”. A rádió és a tévé ad, információt, szórakozást s még egy-két dolgot szolgáltat - ám ahhoz, hogy valódi kommunikációs médiummá legyen, arra lenne szüksége, hogy (megint Brechttel szólva) „kilépjen az adásból, s a hallgatót szervezze meg adóként”.8 Pontosan ez történik meg a web 2.0-ban - az adó és a befogadó szemközti- sége és az adás egyirányúsága megszűnik, s tér nyílik az interaktív kommunikációs és információs platformok előtt. A világháló, a world wide web (www) minden felhasználója maga is beszállhat adóként ebbe a hatalmas hálózatba (legalábbis elméleti szinten). Hallgatókból és nézőkből most már érintettek lesznek; befogadókból „prosumer”-ek: olyan emberek, akik a ter6 Vö. Oehmichen, E., Die neue MedienNutzer-Typologie MNT2.0, in Media Perspektiven 5 (2007), 226-234. 7 A web 2.0 (magyarul nevezik webkettőnek is) - szemben az internet első generációjával (web 1.0) - már közösségeket szervez (internet communities, social communities), ahol a tagok közösen hozzák létre a tartalmakat. A webkettő sajátos fogalma ezért a sharing (megosztás), amely jellemzi ezeket a közösségeket (a fordító megjegyzése). 8 Mindkét idézet forrása: Brecht, B., Der Rundfunk als Kommunikationsapparat. Rede über die Funktion des Rundfunks (1932), in Gesammelte Werke, Bd. 18 (Schriften zur Literatur und Kunst), Suhrkamp, Frankfurt a.M. 1967, 129.
