Communio, 2012 (20. évfolyam, 1-4. szám)
2012 / 1-2. szám - A család - Török Csaba: A hit és a remény családja - Az Egyház mint Isten háza és házanépe
A hit és a remény családja 65 szerint is, az Úrban is” (Filem 1,15-16). A keresztségben tehát a hit testvérekké (adelphoi), egy nagyobb család tagjaivá tesz minden embert. Meg kell jegyeznünk, hogy az Ószövetségben elsődlegesen a választott nép tagja volt a testvér, aki a többiekkel egy ősatyától származott. Aki ebben az értelemben nem volt testvér (vagyis az összes nem zsidó), az embertárs, felebarát: ilyen az idegen (paroikosz, nem a családhoz tartozó), a pogány és a rabszolga is.9 A szeretet parancsa természetesen órájuk is kiterjedt (vö. Lev 19,18: „Szeresd embertársadat úgy, mint magadat”). Ennek egyik legfontosabb gyakorlati megvalósulása egyébiránt a vendégszeretet gyakorlása volt. Mindazonáltal voltak olyan dolgok, amelyeket a felebaráttal, embertárssal nem lehetett megosztani, amelyekben csakis a testvérrel, a közös háznép tagjával lehetett közösséget vállalni. b) Sajátos krisztusi hangsúlyok Amikor Jézus él a ház/háznép gondolatával, akkor annak új hangsúlyokat is. Az első ilyen evangéliumi megfontolás abban áll, hogy az Isten Országa egy olyan háznép, amelyben Isten az Atya. Az ő lakóházába csakis Jézus által lehet eljutni, miként azt az utolsó vacsorán mondott beszédéből megtudhatjuk: „Atyám házában sok hely van, ha nem így volna, megmondtam volna nektek. Azért megyek el, hogy helyet készítsek nektek. Ha aztán elmegyek, és helyet készítek nektek, újra eljövök, és magammal viszlek benneteket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok. (...) Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet. (...) Senki sem juthat el az Atyához, csak általam” Qn 14,2-3.6). Ezt természetesen azt is jelenti, hogy Jézus sajátos módon kapuja az Atya házának, vagy egy másik elterjedt hasonlattal élve, a juhok ak- lának: „Bizony, bizony, mondom nektek: Én vagyok a juhok számára a kapu. (...) Én vagyok a kapu. Aki rajtam keresztül megy be, údvözúl, ki-be jár és legelőt talál” Qn 10,7.9). Érdekesek a Zsidó levél megfontolásai, amelyek hangsúlyozzák, hogy maga Jézus is az áldozata révén megy be az atyai házba (Zsid 6,19; 10,19skk). Ugyancsak ez a levél fejti ki, hogy ezt a házat maga az Atya építi, s Jézus a Fiúként a feje (Zsid 3,3-6).10 9 A háznép megtérése nem feltétlenül jelentette a rabszolgák megkeresztelését is. A rabszolgaságról, az Újszövetségnek (kiemelten a kérdéssel érintőlegesen foglalkozó Szent Pálnak) ehhez az intézményhez való viszonyáról ld. Baslez, M-Fr., Pál és a rabszolgaság, in Communio Nemzetközi Katolikus Folyóirat 17 (2009/3-4), 122-131. 10 Ez az elképzelés tulajdonképpen parafrazeálja Szent Pálnak a test-hasonlatát, átülteti a ház/háznép gondolatkörre azt.
