Communio, 2012 (20. évfolyam, 1-4. szám)

2012 / 1-2. szám - A család - Török Csaba: A hit és a remény családja - Az Egyház mint Isten háza és házanépe

66 Tőrök Csaba Ha komolyan vesszük Jézusnak ezt a sajátos megközelítését, vagyis hogy a hívő nép az nem egy pátriárkának, egy ősatyának, egy családfőnek (Ábra­hám, Izrael, Dávid) a háza, hanem az Atyáé, akkor ez azt is jelenti, hogy megváltozik a testvér szó jelentése. Míg korábban vérségi/nemzetségi köte­lék alapján el lehetett különíteni, ki a testvér és ki az embertárs, a felebarát, addig Jézusnál ez már másként van. Amikor saját családja érkezik hozzá, ak­kor furcsamód ezt halljuk tőle: „Ki az anyám s kik a rokonaim?” (Mt 12,48). A válasz így hangzik fel: „Ezek az anyám és testvéreim! Aki teljesíti mennyei Atyám akaratát, az nekem mind testvérem, nővérem és anyám” (Mt 12,49). Vagyis a vérségi alapú család-felfogás (ősatya által definiált család) helyébe a krisztusi modell lép, ahol az Isten akaratában való megállás, az abban való élet válik az alapvető kötelékké (az Isten mint Atya által definiált család). Jé­zus ezért is tud nyitott szívvel elmenni mindenkihez: úgy az erkölcsileg (bű­nösök, tisztátalanok, utcanők, vámosok), mint a vallásilag, etnikailag (sza­maritánusok, pogányok) házaiba belép, s mindenütt hirdeti az örömhírt. Ennek a megközelítésnek komoly következményei vannak a tanítványok­ra nézvést. Ha követni akarják Jézust, el kell hagyniuk saját házukat és vér szerinti családjukat, hogy így alkalmassá váljanak már itt a földön egy új család elnyerésére: „Bizony mondom nektek, mindenki, aki értem és az evangéliumért elhagyja otthonát, testvéreit, anyját, apját, gyermekeit vagy földjét, százannyit kap, most ezen a világon otthont, testvért, anyát, gyer­meket és földet - bár üldözések közepette az eljövendő világban pedig örök életet” (Mk 10,29-31). Ez nem csak azért fontos, mert a tanítvány így válik igazán az Atya házának tagjává, hanem azért is, mert csupán így lesz képes betölteni sajátos küldetését, azt, hogy elmenjen az idegen házakba, azokhoz, akiknek hirdetnie kell az evangéliumot. Hisz az örömhír meghir­detése azt is feltételezi, hogy ház-közösséget vállal azzal, akit felkeres. „Ha betértek egy házba, először ezt mondjátok: Békesség e háznak! Ha békesség ha lakik ott, rászáll békességetek, ha nem, visszaszáll rátok. Maradjatok ott abban a házban, és azt egyétek és igyátok, amijük van. Mert a munkás meg­érdemli a maga bérét. Ne járjatok házról házra” (Lk 10,5-7). Az Isten háza- népének, az Úrban testvéreknek ismertetőjegye tehát a békesség, amely min­denkit összefűz. Szent Pált idézve ezért köszöntheti így a pap a szentmise kezdetén az egybegyűlt közösséget: „Kegyelem nektek és békesség Atyánk­tól, az Istentől, és Urunktól, Jézus Krisztustól” (Fii 1,2). Ha tehát a hívek a mennyei Atya házanépe, ez azt is jelenti, hogy örökré­szünk van ebben a kötelékben: „A Lélek maga tesz tanúságot lelkűnkben, hogy Isten gyermekei vagyunk. Ha pedig gyermekei, akkor örökösei is: Is­tennek örökösei, Krisztusnak társörökösei” (Róm 8,16-17). Mikor jutunk

Next

/
Oldalképek
Tartalom