Communio, 2012 (20. évfolyam, 1-4. szám)
2012 / 1-2. szám - A család - Török Csaba: A hit és a remény családja - Az Egyház mint Isten háza és házanépe
64 Török Csaba 4. A HÁZNÉP ÉS A HIT írásunk végén meg kell világítanunk, milyen viszonyban áll a hit és a ház/ háznép a Szentírásban. Szeretnénk kiemelni azt a sajátos látásmódot, amelyet Jézusnál megfigyelhetünk, s amely az Egyház mint a hit házanépe, családja gondolat kapcsán alapvető fontosságú. a) A hitre jutás és a háznép Az atyai ház gondolata az Újszövetségben új távlatot nyer. Miként azt több helyen is láthatjuk, a család (ház) megtérése az apával kezdődik: ha az atya krisztushívővé válik, mindenki követi őt a házában. így egy ember hitre jutása sokak üdvössége előtt nyitja meg a kaput. Ezt tapasztaljuk a királyi tisztviselő esetében: „.. .az apa ráeszmélt, hogy épp ebben az órában történt, hogy Jézus azt mondta neki: »Él a fiad.« És hívő lett egész háza népével egyetemben” (Jn 4,53). A hit csodálatos terjedésének az Apostolok cselekedeteiben elbeszélt eseménysora szintén több ilyen esetet említ. Kiemelkedik közülük Cornelius százados, aki már megkeresztelkedése előtt „vallásos és istenfélő volt egész háza népével együtt” (ApCsel 10,2), vagyis az atya hite és jámborsága egy egész család vallásosságának volt a forrása. A péteri igehirdetés hatása így az apán keresztül elér mindenkihez a házanépében (ApCsel ll,14skk). Később Kriszpusz, a korin tusi zsinagóga elöljárója esetében is ezt tapasztaljuk, azzal a sajátossággal, hogy az ő megtérése nem csak a családjára, de a város népének szélesebb köreire is kivételes hatással volt (ApCsel 8,8: . .egész háza népével együtt hitt az Úrban, sok korintusi is megtért és megkeresztelkedett...”). Ez az oka annak, hogy a keresztség felvétele igen sokszor nem egyéni esemény, hanem az egész családot magába vonó ünnepi történés volt (vö. IKor 1,16), a hit egy egészen kivételes pillanata. A biológiai család ezáltal egy nagyobb családba, Isten házanépébe oltódott be. A korábbi, emberi alapú kapcsolatok megváltoztak, s az eddigi kevés testvér helyett sok hitsorsost, a hitben testvért (oikeioi tesz piszteósz - a hit házanépe, családja) nyert az új keresztény. Megrendítő és különös súlyú tanúsága ennek a Filemonhoz írott levél, amelyben Szent Pál a megszökött, majd megkeresztelkedett rabszolgát ezekkel a szavakkal küldi vissza keresztény gazdájához: „...talán épp azért hagyott ott egy időre, hogy egyszer s mindenkorra visszakapjad, de már nem mint szolgát, hanem mint többet, mint szeretett testvért, mert nekem teljesen az, de neked még inkább: test
