Communio, 2012 (20. évfolyam, 1-4. szám)
2012 / 1-2. szám - A család - Török Csaba: A hit és a remény családja - Az Egyház mint Isten háza és házanépe
A hit és a remény családja 63 3. ISTEN HÁZA(NÉPE) Mint láthattuk, a Biblia nyelvezetében az „Isten háza”, „Isten hajléka” kifejezés elsődlegesen aj eruzsálemi templomot jelölte, s áttételesen jelentette magát a választott népet is. Az Újszövetség ennek a látásmódnak új súlypontot ad azzal, hogy Jézus sajátos és kivételes módon kapcsolja magát a templomhoz és a néphez. Olyan hely a Szentély, ahol Jézus otthon van, hiszen ez az ő Atyjának a háza: így áll előttünk tizenkét éves korában, amikor megfeddi szüleit („Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell lennem?” - Lk 2,49), vagy amikor nyilvános működése kezdetén megtisztítja a templomot („Ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká!” - Jn 2,16), vagy amikor Virágvasárnapon bevonulva végül a templomba ér, s újfent megtisztítja azt („Nemde meg van írva: »Az én házamat az imádság házának fogják hívni minden nép számára?« Ti meg rablók barlangjává tettétek” - Mk 11,17). Annak ellenére, hogy lángoló szeretete, lelki tüze, amely az Úr házáért emészti, mindenki előtt nyilvánvaló (vö. Jn 2,17), Jézus mégis megjövendöli a templom pusztulását (ld. Mk 13,1 skk). Ez azonban nem a sorsszerű végzet, a kilátástalan elmúlás üzenete az ő szájából, hanem sokkal inkább egy új Szentély felépültének a meghirdetése. Ennek első lépcsőfoka az a sajátos tanítás, amely kifejezi Jézus megtestesült valójának és a jeruzsálemi Szentélynek az egyedi belső egységét és egymásra utalását:8 „»Bontsátok le ezt a templomot, és harmadnapra fölépítem.« (...) De ő saját teste templomáról beszélt” (Jn 2,19.21). A második lépcsőfok pedig maga az Egyház, a misztikus Krisztus-test, amely fel kell, hogy épüljön mint Isten háza, háza- népe: „Péter vagy, erre a sziklára építem (oikodomészó) egyházamat, s az alvilág kapui sem vesznek rajta erőt” (Mt 16,18). Hogy az Isten háza és az Egyház azonos, az nyilvánvaló a fentebb már idézett páli szövegből (lTim 3,15), amely visszautal egyszersmind a péteriségre, a szikla alapjára való biztos felépítettségre. Ezáltal az Újszövetség átveszi az ószövetségi párhuzamot a jeruzsálemi Szentély és a választott nép között, ám átértelmezi azt: az analógia immár Krisztus (teste) és az Egyház között áll fenn, ahol ez utóbbi (akárcsak a nép az Ószövetségben) családként, háznépként értelmeződik. 8 A témához Id. Granados, J., Az új Hozsanna az új Templomban: Jézus bevonulása Jeruzsálembe, in Communío Nemzetközi Katolikus Folyóirat 17 (2009/1-2), 3-25.
