Communio, 2012 (20. évfolyam, 1-4. szám)
2012 / 1-2. szám - A család - Török Csaba: A hit és a remény családja - Az Egyház mint Isten háza és házanépe
62 Török Csaba A szöveg keletkezésének a korában az „Isten háza” kifejezés bizonnyal nem egy keresztény templomra utal (mai szóhasználat), de a hellén közegben biztos, hogy nem is a jeruzsálemi Templomot jelöli (ószövetségi szóhasználat - ennek a megfogalmazásnak az újszövetségi jelentőségére lentebb még kitérünk). Itt egyértelműen az Isten házanépéről van szó, amely - miként az a mondat folytatásából kitűnik - azonos az Isten egyházával. A dinamikus értelem még nyilvánvalóbb az oikodomé, házépítés, épülés kifejezés alkalmazásakor. Hz számos alkalommal visszatér a páli levelekben (Rom 14,19; 15,2; lKor 3,9; 14,3.5.12.16; 2Kor 5,1; 10,8; 12,19; 13,10; Ef 2,21; 4,12.16.29). így (fel)épülhet Isten népe, a közösség, az Egyház, vagy éppenséggel az egyes hívő. A páli szövegeken kívül csak három alkalommal találjuk meg e kifejezést, ám mindannyiszor teológiai, lelki jelentőség nélkül: amikor Jézus kijön a jeruzsálemi templomból, s tekintetét - tanítványai megszólalása után - a templom épületére, köveire veti (Mt 24,1 és Mk 13,1.2). Úgy tűnik tehát, hogy az egyház mint felépítés, építmény, növekedés gondolata elsődlegesen a páli ekkleziológia sajátossága. Egyes szerzők úgy vélik, hogy kép alkalmazása arra utal, hogy elhalványult a közvetlen, azonnali eszkathonra vonatkozó várakozás, s előtérbe került egy olyan Egyház képe, amely valami módon stabilizálódik, állandó formát, alakot ölt a történelemben, az emberi világban. Ha ez így van, nem csodálkozhatunk azon, hogy az épület és a háznép, család gondolatának legszebb szintézisei a későbbi datálású szövegekben találhatóak meg. „Ezért már nem vagytok idegenek és jövevények, hanem a szentek polgártársai és Isten családjának tagjai (oikeioi). Apostolokra és prófétákra alapozott épület vagytok, s a szegletkő maga Krisztus Jézus. Ő tartja össze az egész épületet, belőle nő ki az Úr szent temploma. Ti is benne épültök egybe a Lélek közreműködésével az Isten hajlékává” (Ef 2,19-22). Itt a magyar „családjának tagjai” a görög oikeioi visszaadása, ami az oikosz, ház szóból ered. Semmi esetre sem a mai, köznyelvi értelemben vett családról van itt szó, hanem egy olyan közösségről, amely egy adott házhoz, egy adott családfőhöz tartozik, beleértve nem csak a vér szerinti családtagokat, de az ott élő távolabbi rokonokat, szabadosokat, akár szolgákat is. „Az élő kőhöz járultatok, amelyet - bár az emberek elvetettek - Isten kiválasztott és megbecsült, és magatok is, mint élő kövek, épüljetek lelki házzá, szent papsággá, hogy Istennek tetsző lelki áldozatokat ajánljatok fel Jézus Krisztus által” (lPét 2,4k).
