Communio, 2012 (20. évfolyam, 1-4. szám)

2012 / 1-2. szám - A család - Török Csaba: A hit és a remény családja - Az Egyház mint Isten háza és házanépe

58

Török Csaba

ki földedről, rokonságod köréből és atyád házából arra a földre, amelyet majd mutatok neked” (Tér 12,1). A ház - mint ebben az idézett szövegrészletben is látjuk - alapvetően az atya háza (bét áb), az atyai ház, amely a tekintélyt, erőt, állandóságot és biztonságot is sugárzó apa alakja köré szerveződik, aki a család életének, megmaradásának, gyarapodásának az elsődleges forrása és alapja volt. A fogságból való visszatéréshez kapcsolódóan Nehe- miás így ír: „A város tágas volt és nagy kiterjedésű, de lakossága gyér volt, és nem építettek benne házakat” (7,4) - a házak hiánya itt nem csak tényköz- lés, hanem magában hordozza annak kijelentését is, hogy a nép alaktalan, erőtlen, kiszolgáltatott volt. Nem csoda, hogy Nehemiásnak ezután a megállapítás után azt sugallja Isten, hogy vegye számba a családokat: „a főembereket, az elöljárókat és a népet” (7,5), hogy így alapozza meg az újonnan felépítendő Jeruzsálemet, amelyet a kellő tekintélyek kormányoznak.

Magával a választott néppel kapcsolatosan is találkozunk a ház kifejezéssel: a zsidóság Izrael (Jákob) háza, miként azt számos szentírási hely tanúsítja: „Izrael háza mannának nevezte ezt [az eledelt]” (Kiv 16,31). Jajgattak és sírtak, és egészen estig böjtöltek Saulért és fiáért, Jonatánért, az Úr népéért és Izrael házáért, amiért elhullottak a kard élén” (2Sám 1,12). „Igen jönnek napok - mondja az Úr -, amikor új szövetséget kötök Izrael házával és Júda házával” (Jer 31,31). Ezen mondatokban is látható, hogy a ház elsődlegesen az ősatyát, a közös gyökérből fakadást jelképezi, s ezáltal a jelen nemzedékek testvérként való egymáshoz tartozását is kifejezésre juttatja.

Természetesen megjelenik emellett az Ószövetségben a háznak mint épületnek az elgondolása is (statikus értelem), ám ez a prófétai és bölcsessé- gi iratokban kiegészül a ház egy egész széles távlatú szimbolikus mezőjével, amikor a házhoz kapcsolódó cselekvéseké lesz már a főszerep (dinamikus értelem). Jeremiásnál megmutatkozik ez a jelentésbeli gazdagság: „Akkor az Úr kinyújtotta kezét, megérintette ajkamat és így szólt hozzám: »Nézd, ajkadra adom szavaimat, ma nemzetek és országok fölé állítalak, hogy gyomlálj és rombolj, pusztíts és szétszórj, építs és ültess«” (1,9-10). „Feléjük fordítom tekintetem, hogy jót tegyek velük, és visszahozom őket ebbe az országba. Mert fölépíteni akarom őket, nem lerombolni; elültetni őket, nem kigyomlálni” (24,6). Itt egyébként már megfigyelhetjük azt is, hogy a ház dinamikus értelmi mezője részben átfedi az ültetvényét (szőlőskert, kert, gyümölcsös, termőföld),5 s e kettős kapcsolódás visszatér az Újszövetség egyháztani nyelvezetében is. 3 *

3 Az ültetvény hasonlata a közösségi lét kifejezése az Ószövetségben (íz 5,lk; Jer 24,6; Ez 17, lk),

amelyhez - akár csak a ház esetében - hozzákapcsolódnak a dinamikus képek, cselekvési hason-