Communio, 2012 (20. évfolyam, 1-4. szám)
2012 / 1-2. szám - A család - Török Csaba: A hit és a remény családja - Az Egyház mint Isten háza és házanépe
A hit és a remény családja 59 A dinamikus értelmezésnek alapvetően két iránya van: egy pozitív és egy negatív, e kettőt Jeremiásnál együtt láthatjuk. Pozitív értelemben a felépítésről van szó, amely nem csak az épületre, de az egyes emberekre, illetve az egész népre is vonatkozhat. A szimbolika egyébként visszafelé is hat: a fizikai ház felépítése sem számít puszta kőművesmunkának, hanem egy nagy ívű szellemi, lelki, erkölcsi vállalkozást takar. A bűnös, erkölcsileg gyönge ember nem alkalmas a ház (a család, a nép) felépítésére. Legkirívóbb példája ennek Dávid esete, akinek bűnbeesése miatt Isten prófétája által megtiltja, hogy felépítse Jeruzsálemben az Úr házát: „... az Úr szózatot intézett Nátán- hoz: »Menj, és mondd meg szolgámnak, Dávidnak: Ezt mondja az Úr: Te akarsz nekem házat építeni lakóhelyemül?« (...) Ha aztán napjaid betelnek és megtérsz atyáidhoz, megtartom utánad magvadból származó utódodat és megszilárdítom királyságát. [Az házat épít nevemnek, én meg minden időkre megszilárdítom királyi trónját]” (2Sám 7,4-5.13). így hát végső soron a ház felépítése a személyes élet erkölcsösségét is mutatja, s a házépítés ezáltal legtökéletesebb formájában magának a bölcsességnek a műve: „Házat bölcsességgel lehet építeni, és okossággal kell megszilárdítani” (Péld 24,3). Egy ilyen nagy vállalkozásra az ember önmagában képtelen. Ha sikerre viszi ezen ügyet, az Isten áldásának és kegyelmének tudható be: „Ha az Úr nem építi a házat, az építők hiába fáradnak” (Zsolt 127,1). Negatív értelemben a ház lerombolás a áll a szemeink előtt. Ennek oka mindig a bűn, a balgaság: „Aki rosszal fizet jóért, annak a házából nem megy ki a gonosz [más fordításban: a baj]” (Péld 17,13). Ekként születik meg egy érdekes hasonlat, amely szerint maga az ember is olyan, mint egy romlékony vályogház. A bűn könnyedén ledönti: „Lehet-e az ember Isten előtt igaz? Állhat férfi tisztán alkotója előtt? Azokban sem bízik, kik szolgálnak neki, angyalaiban is lel kivetnivalót. Hát akkor azokban, kik viskókban laknak, kiknek alapjául a föld pora szolgál, kiket összenyomhat, akár egy molylepkét?” (Jób 4,17-19). A morális bukás, hűtlenség láthatóvá válása, ítélete és isteni büntetése az, ha a család fizikai otthona is elpusztul: „Eljegy- zel magadnak egy lányt és más veszi feleségül. Házat építesz, de nem éred meg, hogy lakjál is benne. Szőlőt telepítesz, de nem szüretelsz benne” (MTörv 28,30). Ha van messiási megváltás és üdv, akkor az csakis azt jelentheti, hogy mindezen negatívumok átfordulnak ellentettjükbe - a látható világ rendjében ez abban áll, hogy mindenki a saját maga által épített háziatok is (ültetés, kitépés). Jeremiásnál szép szintézist alkot a ház és az ültetvény képe (vö. Jer 1,10: „...hogy építs és ültess”; 24,7: „Mert fölépíteni akarom őket, nem lerombolni; elültetni őket, nem kigyomlálni”).
