Communio, 2012 (20. évfolyam, 1-4. szám)
2012 / 1-2. szám - A család - Maschio, Giorgio - Török József (ford.): Férfi, nő és házasság Szent Ambrus gondolatvilágában
46 Giorgio Maschio Ambrus véleményén sok más egyházatya osztozott előtte, utána. Ugyanakkor ők is a maguk korában a házasság védelmezői voltak, Jézus szavainak köszönhetően. Végeredményben, Jézus nemcsak hogy nem ítélte el a házasságot, hanem isteni alapítását előtérbe állította. Isten az embert férfinak és nőnek teremtette (Tér 1,27), és megparancsolta a férfinak, hogy feleségéhez ragaszkodjon és eggyé váljanak (Tér 2,24). Jézus visszamenve Mózes előttre, bebizonyítja: a házassággal nem bánhat önkényesen az ember annak eredete miatt: „amit Isten egybekötött, ember szét ne válassza.” Semmi esetben nincs helye az asszony elbocsátásának vagy a válásnak: aki elválik vagy újra házasodik, házasságtörő (Mt 19,3-9); Máté evangéliumának alapvető szövege az egyházatyák korában védőbástya a házasságot leszólókkal szemben, de azokkal szemben is, akik könnyíteni akarnák az ágyasság vagy a válás megengedésével. A HÁZASSÁG HELYTELENÍTÉSE Ambrus idejében az Egyházon belül nem volt jelen a házasság egyöntetű támogatása. A különböző természetű enkratita áramlatok - egységesen a szexualitás szigorú elítélésében - a kereszténység első századai folyamán gyakran felbukkantak. A nőt a kísértés és a bűn forrásának tartották, a házasságot tisztátalanságnak. Ehhez adódik a gnosztikus eszmék terjedése. E zűrzavaros nézetek közül sokan a halál és romlás eszközének tartották a házasságot, szerintük a házasság elnevezés csak a lelki házasságot illeti meg. Ez utóbbi nem testi vonatkozású, hanem a test anyagába bebörtönzött fénnyel kapcsolatos. A montanistákról, manicheusokról, markionitákról és a zsidózó szektákról van szó. Milánó püspöke a beszédében emlékeztet: az Egyház mindig elítélte azokat, akik a házasságot ki akarták zárni a keresztény életből. A rigorista nézetekkel szembesíti az Egyház kiegyensúlyozott álláspontját, miszerint egyaránt érték a szüzesség, az özvegység és a házasság, és ezek egymást támogatják.3 A házasság a pogányok körében sok sebtől vérzett. Ismeretes, hogy Augustus császár óta a törvények orvosolni igyekeztek a társadalmat gyengítő életvitelformák által okozott károkat. A fő bűnös a házasságtörés volt és a férfiak tömeges nőtlensége. Költők és filozófusok tanúskodnak a maguk módján a házasság visszaszorulásáról, ami pedig egykor erőssé tette a római 3 Uo., 6,34.
