Communio, 2012 (20. évfolyam, 1-4. szám)
2012 / 1-2. szám - A család - Maschio, Giorgio - Török József (ford.): Férfi, nő és házasság Szent Ambrus gondolatvilágában
Giorgio Maschio Férfi, nő és házasság Szent Ambrus gondolatvilágában Milánó püspökét, Ambrust az a vád érte, hogy beszédeiben eltúlozta a szüzesség dicséretét s ilyetén módon eltérítette a fiatal leányokat a házasságtól. A maga részéről ezt inkább dicséretnek fogta fel és nem vádnak; s mivel buzdításainak igen csekély volt az eredménye, olyan dicséretnek tartotta a vádat, amit nem érdemelt meg. Azt lehet mondani, hogy ő nem beszélt a házasság ellen, és arról a következő volt a véleménye: „A házasság kötelékei szépek és jók, de mégiscsak kötelékek. Ámbátor kötelékek, mégis ugyanakkor a szeretet kötelékei.”1 Nem fenntartás nélküli ítéletről van szó, mégis tartalmazza a házasság intézményének jó-voltát: a köteléknek súlya van, ám ez a kötelék a szeretet területére tartozik. A házasságról itt mint férfi és nő közötti szövetségről van szó, olyanról, amilyennek a Teremtő akarta kezdetben és amelynek a köteléke felbonthatatlan. Ambrus védekezése megerősíti azt, hogy a szüzességet dicsérő beszédei fölkeltették az érdeklődést, ellenvéleményt is kiváltva, mert újdonságként hatottak: alternatív életforma, ami addig kevéssé volt ismeretes. Ám a püspök azt állítja, hogy ő semmit nem talált ki: maga Krisztus beszélt a szüzességről a feleség elbocsátásáról mondott beszéde végén, amikor az eunukokra célzott, akik önként, a mennyek országáért lesznek azzá. Ez nem parancs, hanem kegyelem, és nem mindenki számára, hanem csak annak, „aki fel tudja fogni, az fogja fel” (Mt 19,12). Krisztus kijelentvén azt, hogy a szüzesség nem mindenki számára élhető létmód, a házasság jóságáról tanúskodott, ami a legáltalánosabban választott. „O nekünk azt tanította, hogy a házasságot nem elítélni kell, hanem dicsérni, mégis, az integritás iránti szeretetet előnyben kell részesíteni a házassággal szemben.”1 2 1 A szüzességről 6,33. 2 Uo., 6,31.
