Communio, 2012 (20. évfolyam, 1-4. szám)
2012 / 1-2. szám - A család - Sicari, Antonio Maria - Török Csaba (ford.): Valóban keresztény a család?
Valóban keresztény a család? 41 ként elfogadni, ha nem vesszük figyelembe azt a gyermeki közelséget, amely ott él az emberek és a mennyei Atya között. Krisztus, a testté lett Isten Fia szeretete nélkül minden emberi szeretetünk apránként más és más nevet kapna, minőséget nyerne, ám végül mind beteljesületlen maradna. Krisztussal minden szeretet feltételezi az eredeti gyermeki viszonyt és a gyermeki beteljesülést: abban, aki szeret, és abban, akit szeretnek. Abban, akinek szeretnie kell, és akit szeretni kell. Ám ha igaz, hogy minden emberi szeretetünknek gyermeki felhanggal kell bírnia, akkor jól tesszük, ha ehhez hozzáfűzzük, hogy a tartalom szempontjából mely fő ismertetőjegyeket kell magán hordoznia. Mindig arról lehet megismerni a gyermeki szeretetet, hogy „befogadó há- lásságként” fejezi ki magát (így hát úgymond olyan szeretet ez, amely megelőlegezve köszönetét mond azért a személyért, akit szeret). Olyan szeretet, amely „megenged”, amely készségesen „igent” mond, amely szabadon engedelmeskedik, amely hűségesen és örömmel követ, amely odafigyelő képzelőerővel épít. Mindenhol feltűnik, ahol az ember a valóság figyelmes és mélyreható vizsgálatába kezd; a szeretet képes arra, hogy odaszentelje magát a türelmes és módszeres munkának. A szeretet a „minden kegyelmek Atyjától” (vő. Jak 1,17) kapott ajándékok hasznos és jól elrendezett egymásra építése. Végezetül pedig pontosan a szeretetnek kellene ott lakoznia a tudósok, művészek, költők és munkások szívében is. Gyermeki tekintet és szív nélkül ők mindannyian ki vannak téve a kísértésnek, hogy zsarnokoskodjanak Isten teremtése fölött: nem lesznek képesek ajándékként fogadni, s a testvérek javára szánni azt. „Nézzétek, mekkora szeretettel van irántunk az Atya: Isten gyermekeinek hívnak minket, és azok is vagyunk” (ljn 3,1). A „SZŰZI SZERETET” KÉRDÉSE A keresztény gondolkodásban szokásban volt egyfajta kettős osztatú szemlélet a házasság és a szüzesség témája kapcsán, ám az szinte azonnal beletorkollott a két eltérő hivatás közötti különbségtételbe. Vagy még inkább egy pedagógiai szembeállításnál rekedt meg. Olykor azért szem előtt tartotta a két életállapot közötti közösségiséget és missziós összhangot is. Amikor azonban belépett a házas és a családos életforma területére, akkor a szüzesség szinte teljesen eltűnt, vagy átadta a helyét a tisztaság kötelezettségére vonatkozó aszketikus és erkölcsi útmutatásoknak.
