Communio, 2012 (20. évfolyam, 1-4. szám)
2012 / 1-2. szám - A család - Sicari, Antonio Maria - Török Csaba (ford.): Valóban keresztény a család?
Antonio Maria Sicari Valóban keresztény a család? 1994. április 17-én az egész világsajtó azokat a kemény szavakat visszhangozta, amelyeket II. János Pál pápa egy római plébánián tett látogatása során mondott: „Visszatérek a Vatikánba, hogy prédikáljak, mindenekelőtt hogy elimádkozzam a »Regina Coeli«-t. És azért, hogy küzdjek az ENSZ egy programja, egy terve ellen, amely el akarja pusztítani a családot. Istenem! Egyesült Nemzetek! Egyszerűen csak ennyit mondok: gondoljátok újra, térjetek meg! Ha Egyesült Nemzetek vagytok, akkor nem okozhattok megoszlást, nem pusztíthattok!” Rögtön ezután - a »Regina Coeli« elimádkozásakor - kifejtette, hogy mi indította ilyen szavakra: „... [a család] nem olyan intézmény, amelyet tetszés szerint lehet változtatni: a család az emberiség legeredetibb és szentebb örökségéhez tartozik! Megelőzi az államot is, amelynek el kell ismernie a családot, s az a kötelessége, hogy óvja azt a könnyedén megérthető erkölcsi és társadalmi evidenciák alapján, amelyeket soha nem szabad elhomályosítani. Ami a családot veszélyezteti, az valójában az embert veszélyezteti... Napjainkban sürgetőbb, mint valaha, hogy fellépjünk azon magatartásformák ellen, amelyek egy élvhajhász és engedékeny kultúra gyümölcsei, amelynek szemében az érdek nélküli önajándékozás, az ösztönök fölötti uralom, a felelősségérzet egy már túlhaladott korhoz kötődő fogalmaknak tűnnek. Kérdem én: milyen társadalmat eredményez egy ilyen erkölcsi engedékenység? Nem láthatók már azok a nyugtalanító tünetek, amelyek az emberiség jövőjéért érzett félelemre indítanak?” Azóta tizennyolc év telt el, és bizonnyal nem lehet kijelenteni, hogy javult volna a helyzet. Most azonban nem a társadalom vagy a politika elítélésére szeretnénk fektetni a hangsúlyt. Sokkal inkább meg szeretnénk kérdezni magunktól, hogy a számos keresztény bukása, akik különösebb ellenválasz nélkül nézik
