Communio, 2012 (20. évfolyam, 1-4. szám)
2012 / 1-2. szám - A család - Scola, Angelo - Török Csaba (ford.): A házasság misztériuma: a szisztematikus teológia távlata?
A házasság misztériuma: a szisztematikus teológia távlata? 29 dón szeretve levés vágya, amelyre az én képes - újra el kell mondanunk nem áll az én kizárólagos hatalmában. A nemi különbözőség, amely a másik felé viszi őt, örökké úgy áll előtte, mint ami arra indítja, hogy kérlelhetetlenül felajánlja magát. A másik mindig más a számomra. Ebben az értelemben mondhatjuk, hogy a vágy szükségszerűen találkozik az áldozattal. Ugyanis a nemi különbözőség nem szimmetrikus módon komplementer: a különbözőség meghaladhatatlan, s ez kifejeződik még a házastársi egyesülés egy testében (una caro) is, tekintettel a harmadikra,60 vagyis a gyermekre. Itt fellelhetjük a házasság misztériumának három dimenziója közötti felbonthatatlan köteléket: nincs szeretet a férfi és a nő között, csupán a nemi különbözőségre való hivatkozással, ha nincs jelen a nyitottság az utódnemzésre.61 A szülőség egylényegű azférfi-és-nő-vel, s ez utóbbit ezért nem lehet csakis a jegyessé- giségre korlátozni. Ezért a házasság nyelvezete - amennyiben magába foglalja az egyiket, a másikat, a kettő egységét, egyesülésük gyümölcsét és a fel- bonthatatlanság révén pedig amennyiben a szeretet-vágy lényegi részeként bevezeti az áldozat gondolatát - tágabb értelmű és teljesebb a jegy esi szókincsnél , amiből kifolyólag termékeny továbbfejlesztését jelentheti annak. A transzcendens alap ajándékozásának kivételes szimbólumaként (mindannyiszor egyetemessége és egyedülállósága okán) a házasság misztériuma az az üt, amely lehetővé teszi a szabadság számára, hogy beteljesüljön a szere- tetben. Ezért hát a szabadságnak fel kell vállalnia és ki kell mondania az „igent”, amelyet az idők során mindannyiszor meg kell újítani. Ez az „igen” egy magával ragadó és kalandokban gazdag lendület jellemvonásait ölti magára, egy olyan áldozatkészségét, amelyet érdemes felvállalni, de akár még a megszokások terhének fáradságáét is. Láthatóan ellenkezik vele a töredékesség s a lehetséges árulás. Lehet, hogy bocsánatot kell kérnie, kapnia és adnia.62 Szert fog tenni az újrakezdés helyreállító erejének tapasztalatára. Elnémul majd a születés csodájával szemközt. Magával hozza majd a tartósság intenzív és érzelemgazdag tiszteletét. Kifejezésre fogja majd juttatni a szeretett személytől való fájdalmas elválást a halálban - és abban a bizonyosságban, abban a reményben, hogy a test feltámadásakor újra találkoznak. Ez az „igen” minden esetben kiterjed a teljes emberi életre, felöltve az örökké szeretni és szeretve lenni tökéletes formáját. Épp ezért nem lepődhetünk meg, ha ez az „igen” mindig úgy áll előttünk, mint a szabadság összes többi cselekedete, amelyet nap mint nap bevégzünk mint egy feladatot, vagy még inkább 60 Scola, A., Il mistero nuziale, vol. 1,100-110, 122-127. 61 Scola, A., Il mistero nuziale, vol. 2,171-188. 62 Laffitte, J., Il perdono trasfigurato, EDB, Bologna 2001.
