Communio, 2012 (20. évfolyam, 1-4. szám)
2012 / 1-2. szám - A család - Scola, Angelo - Török Csaba (ford.): A házasság misztériuma: a szisztematikus teológia távlata?
28 Angelo Scola bíboros egyén számára az „együtt-lenni-valakivel” szükségletét-vágyát, amely arra irányul, hogy örökre szeressünk és definitiv módon szeretve legyünk.38 39 A hagyományok és kultúrák sokfélesége ellenére az emberiség történetében nagyfokú konvergencia tapasztalható a szükséglet-vágy ilyetén felfogása terén, amely alkotóeleme az emberi lénynek. Attól a szerető és mindannyiszor önző vágyakozástól kezdve, amely által az újszülött keresi anyja ölét, egészen a teljes önátadásig - amit Jézus, a legteljesebben ártatlan a kereszten végbe vitt - mindannyiszor ugyanaz a vágy mutatkozik meg: szeretni és szeretve lenni. Ez a házassági nyelvezet első szava. A szeretet-vágy mindörökkéje egyáltalán nem magától értetődő. Társadalmunkban hovatovább oly mértékig visszautasítják, hogy gyakorlatilag már el is tűnt. Ennek okát abban lelhetjük fel, hogy napjaink kultúrája képtelen meghallani azt, amit a házasság tanúságtétele elmond. Mit is mond ki valójában a mindörökké? Visszhangozza, szüntelenül megújítja az ígéretet, amelyet a végső alap tett a szabad cselekvésnek, amikor döntést követelt tőle. Ezáltal szüntelenül a hűség kiszakíthatatlan gyökerét ajánlja az embernek. A házassági nyelvezet második szava pontosan a hűség. Ez a házasság misztériumáról szólva és szigorúan használva a fogalmakat, arra vagyunk kötelezve, hogy bevezessük a felbon thatadanság kategóriáját. Ugyanis a minden egyes embert testében megjelölő felbonthatatlanság minden más szónál jobban kifejezi az emberi szabadság paradoxonját. Valóban, a férfi-nő kapcsolatban a hűség-felbonthatatlanság olyan kölcsönös ígéret, amely által az én a te-nek ajándékozza magát, hogy valami módon tiéd legyen. Ha szem előtt akarjuk tartani a hűség fogalmában lényegi szerepet játszó időbeli elemet, akkor ez a kölcsönös ajándékozás paradoxnak mutatkozik: én csakis önmagam nevében (és nem a te nevedben) tudok úgy dönteni, hogy nem lesz más időbeliségem, mint a tiéd. A jegyesek egyike sem tudhatja, meddig tart majd az az idő, amely előttük áll. A húség-felbonthatatlanság azt követeli meg mindegyiküktől, hogy valami olyasmiben, az időben, köteleződjenek el definitiv módon, ami mind minőségileg, mind mennyiségileg kívül áll az én kizárólagos hatósugarán. Ebben az eltérésben a különbözőség újfent teret kap. Az örökre szeretés és szeretve levés elnyomhatatlan vágyát fejezi ki, amelynek beteljesüléséhez át kell haladnia az áldozat sajátos szükségszerűségén:59 „Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt; aki pedig elveszíti életét értem, az megnyeri azt” (Mt 16,25). Az örökre szeretés és definitiv mó38 Grygiel, S., Extra Communio Personarum nulla Phílosophia, PUL, Roma 2002. 39 Giussani, L., L’attrativa Gesú, BÚR, Milano 1999, 29.
