Communio, 2012 (20. évfolyam, 1-4. szám)

2012 / 1-2. szám - A család - Scola, Angelo - Török Csaba (ford.): A házasság misztériuma: a szisztematikus teológia távlata?

A házasság misztériuma: a szisztematikus teológia távlata?

19

kozásból született, mélységeiben megtapasztalhatja önmaga kapcsán, mit jelent, hogy nem vagyunk önmagunk eredete (rejtély), mindenekelőtt pedig élete egész során számot kell vetnie a nemi különbözőséggel (dráma).24

4. A JEGYESI SZÓKINCS, A HÁZASSÁGI NYELVEZET ÉS A HÁZASSÁG MISZTÉRIUMA

A kritikus és organikus hitértelem szükséges ahhoz, hogy alkalmazzuk a házassági nyelvezetet - amely már maga is úgy áll előttünk, mint a jegyesi kategóriák teológiai kidolgozása.25 Azt javasoljuk, hogy - kellő bölcsességgel és provizórikus módon - nevezzük ezt a munkálkodást a házasság misztériumának.

Miért is szólunk misztériumról (magától értetődően abban az értelemben, ahogy Scheeben használja e kifejezést26)? Azért, mert objektíve kapcsolódik ahhoz az alaphoz, amely hatékony, felfoghatatlan karakterű részévé teszi annak, amire az ágostoni ihletésű formulát alkalmazhatjuk: incompre- hensibiliter comprehendere incomprehensibile.27 Másként fogalmazva: a nemi különbözőség eredeti karaktere szüntelenül újra éled minden egyes tapasztalatban - ez a házasságiság gondolata. Itt válik eminens módon láthatóvá az

24 írásainkban általában igyekeztünk elkerülni a szexualitás igen elvont fogalmának az alkalmazását, s mindannyiszor a nemi különbözőséggel helyettesítettük azt. Ezzel azt akartuk kifejezni, hogy nem lehet a nemiségről a nemi különbözőség figyelmen kívül hagyásával beszélni. Még pontosabb, ha úgy fogalmazunk, hogy az egyén mindig a nemi különbözőség állapotában van. A szexualizáció neologizmusa (amelyet a mélylélektan alkalmaz) jobban kifejezi azt a tényt, hogy a nemi különbözőségnek dinamikus karaktere van, amely személyiségének alapvető mélységében érinti meg az egyént (s magába foglalja a tudatalatti mélységes dinamizmusait), élete kezdetétől a végéig. Szemben azzal, amit a felszínes vélekedés hajlamos lenne gondolni, ez a nyitott karakter, ami a szexualizáció sajátos vonása, tökéletesen kifejezésre juttatja, hogy az egyén minden cselekedetében magán viseli a meghaladhatatlan és lényegi nemi különbözőség jegyét. Ld. Binasco, Sulla sessualitáfemminile, in Scuola Europea di Psicoanalasi, Madre Donna, G.I.S.E.P., Roma 1993, 9-22.

23 A jegyesi szókincsről Id. Ognibeni, B., II matrimonio nell’Antico Testamento és II matrimonio nel Nuovo Testamento (kéziratban), Róma 2002. Magáról a házasságról Id. Tosato, A., II matrimonio israelitico, Biblical Institute Press, Roma 1982. Részletes leíráts találunk a jegyesi kategóriáknak a házassági nyelvezetben való kidolgozásáról: Sanz, J., La simbología esponsal como clave de hermenéutica del carisma de santa Clara de Asís, Pontificium Athenaeum Antonianum, Roma 2000. A szerző - miután megvizsgálta a házassági nyelvezet nyelvi és antropológiai alapjait (27-96) - bemutatja annak használatát a bibliai hagyományban (97-180) és a patrisztikus, illetve középkori teológiában (181-313).

26 Scheeben, M. J., Die Mysterien des Christentums, Grünewald, Mainz 1865, § 2-3.

27 Ezt a paradox formulát J.-L. Marion idézi (A Discussion between Jacques Derrida and Jean-Luc Marion, in God, Gift and Post-Modernism /szerk. Caputo, J. D.-Scanlon, M. J./, Indiana University Press, Birmington-Indianapolis/IN/ 1999, 75), aki maga is a De Trinitate egy részletéből merítette (XV, II, 2). E részlet visszhangra lel Szent Anzelm Monoíogionjában (64) és Aquinói Szent Tamás Summa Theologicájában (I. q. 12 a. 7).