Communio, 2012 (20. évfolyam, 1-4. szám)
2012 / 3-4. szám - Az Egyház katolicitása - Fouilloux, Étienne - Török József (ford.): A katolicizmus Franciaországban és Nyugat-Európában XII. Piusz pápától XVI. Benedek pápáig
70 Étienne Fouilloux sának csökkenése nem csak a vasárnapi misén való részvételt érinti, hanem a szentségekhez (keresztség, házasság) járulást is; az egyházi temetések ellenállóbbak. A vidéki vallásosság (köztük a legerősebbek, Bretagne és Flandria) összeomlása egy szintre hozta a hit életerejének különbözőségeit, amelyek évtizedek óta megrajzolták a vallásgyakorlás térképeit. Az újabb jelenségeket a kor és a nem befolyásolják: a katekézis hanyatlása és a fiatal felnőttek távolmaradása miatt az átlaghívő 50 évnél idősebb nő.3 De a papság helyben tartózkodásának a majdnem teljes megszűnése miatt a vidék vallásossága többet szenved, mint a városoké, az átlagos városoké vagy az egyetemi városoké. A nyugat-európai társadalmakra gyakorolt keresztény befolyás meggyengülésének a jelei sokasodnak. Itáliában, ahol ez az erózió kisebb, a születések száma csökken, jóllehet bizonyíthatatlan, hogy csak az Egyháznak hátat fordító nők esetében áll fenn a születések számának korlátozása. A katolikus vallásosság bizonyos típusa Európában szemünk láttára halna el? Legalábbis ez az a föltételezés, amit néhány szociológus nem fél hangoztatni,4 és nyomukban a média emberei. Az Esprit folyóiratban fontos tanulmányok beszéltek „az európai katolicizmus hanyatlásáról.”5 „Requiem a katolicizmusért?” - kérdezte a Revue des Deux Mondes néhány hónappal később, és kevésbé borúlátó feleletet adott6; a kérdést Bretagne-ban, a papokat egykor bőségben termő vidéken is föltették.7 Lehet vitatkozni a válság mélységéről és kiterjedéséről, valóságát nem lehet tagadni. A megállapítások fölött vitatkozzanak a szociológusok; a történésznek, aki egyben elkötelezett tanúként emlékezik, inkább arra kell összpontosítania, ami Nyugat-Európa vallási fejlődésében-változásaiban egy fél évszázad óta történik és megérthetővé teszi az ekkora mértékű hanyatlást, melynek brutalitása helyenként a teljes összeomlással határos.8 Az a nézet, hogy a II. Vatikáni Zsinat által elkezdett reformok és gyakorlati kivitelezésük lenne egyedül felelős a történtekért, nem állja ki a vizsgálódás próbáját. Mert el kell ismerni, hogy az anglikán és az észak-európai 3 A. Rousseau, „Mutations présentes et avenir du catholicisme en Bretagne: quelques jalons”, in: Y. Tranvouez (éd.), Requiem pour le catholicisme breton?, Centre de Recherche Bretonne et Cel- tique, Brest, 2011. p. 278. 4 D. Hervieu-Léger, Catholicisme, la fin d’un monde, Paris, Bayard, 2003; N. De Bremond D’Ars, Catholicisme, zones de fracture, Paris, Bayard, 2011. 5 „Adieu au catholicisme en France et en Europe?” J.-L. Schlegel p. 78-92. 6 Dossier de la livraison de septembre 2010, p. 61-212. 7 Tranvouez (éd.), Requiem pour le catholicisme breton? 8 D. Avon et M. Fourcade (dir.), Un nouvel ágé de la théologie? 1965-1980, Paris, Karthala, 2009; J.-F. Galinier-Pallera et al., L’Église de France aprés Vatican II (1965-1975), Paris, Parole et Silence, 2011.
