Communio, 2012 (20. évfolyam, 1-4. szám)
2012 / 3-4. szám - Az Egyház katolicitása - Pottmeyer, Hermann J. - Török Csaba (ford.): Párbeszédstruktúrák az Egyházban és a II. Vatikánum communio-teológiája
52 Hermann]. Pottmeyer akármiről lehet beszélni, mégsem szabad bizonyos témákat érinteni. Ezek az összegyházra tartoznak, s így a pápa illetékes bennük.9 Mit tarthatunk egy ilyen gondolkodási és beszédtilalomról, s milyen viszonyban van egy ilyen tiltás a párbeszéd szellemével? A kiiktatott témáknál - mint a cölibátus kötelezettsége, a nők pappá szentelése és az elváltak s újra házasodottak egyházi státusza - olyan kihívásokról van szó, amelyeket évtizedek óta egyre nyomatékosabb sürgetéssel felhoznak Németországban. Ezen kihívások mögött ott áll a német katolikusok döntő többsége. Anélkül, hogy elmélyedhetnénk ezekben a témákban, megállapíthatjuk: némely felszínes és a korszellemen alapuló érvelés mellett vannak komolyan veendő okok is, amik miatt elő szabad hozakodni ezekkel a kihívásokkal. Mégis: súlyos okok szólnak az eddigi egyházi gyakorlat és hagyomány mellett - olyan súlyú okok, amelyek érthetővé teszik a pápa vonakodását egy változtatás bevezetésével szemben. Azt sem lehet mondani, hogy a mit igen és mit nem kérdése ne lett volna újra meg újra Rómában, részben a püspöki szinódusokon megvitatva. Ha ezen kérdésekben valóban a dogmatikai érvényesség irányelveivel van dolgunk, amelyek még a pápát is kötik, akkor a témák kiiktatása nem lenne a párbeszéd szelleme ellen való. Ilyesmi létezik a demokráciában is. így például egy diktatúrát bevezető parlamenti határozat ellentétes lenne alkotmányunkkal, s ezért egy ilyen döntés eleve kizárt. Azonban a fent nevezett kérdések kapcsán - jól megalapozott felfogás alapján - nem áll fenn a kifejezett érvényesség kötelezőségének esete. Az adott szándékok további és mélyebb megvitatásának lehetősége tehát nincs kizárva. Postosan ennek lehetne és kellene megtörténnie a Német Püspöki Konferencia által meghirdetett beszédfolyamat során - nem egy következmények nélküli beszéd, hanem az érvek és ellenérvek „szabad megvitatása” formájában, ahogyan ezt a zsinat mondja. Hogyan másként győzhetik meg álláspontjukról a püspökök a katolikusaikat? A témák Rómára hivatkozó kiiktatásával semmi esetre sem. Ha pedig nekik is kételyeik vannak az eddigi gyakorlat megfelelőségével - erről is szó lehet -, akkor ezt őszintén be kellene ismerniük. Ezáltal nem gyengítenék tekintélyüket, hanem ennek épp az ellentétére kerülne sor. Helyes, hogy némely kérdésben a végső döntést nem hozhatja meg egyedül egy részegyház, amely részét képezi a communio ecclesiarum-nak. Azon9 Vö. Herder-Korrespondenz e-Dossier (August 2011): Kirche im Dialogprozess; Herder-Korrespondenz 65 (2011), 385-387.
