Communio, 2012 (20. évfolyam, 1-4. szám)
2012 / 3-4. szám - Az Egyház katolicitása - Pottmeyer, Hermann J. - Török Csaba (ford.): Párbeszédstruktúrák az Egyházban és a II. Vatikánum communio-teológiája
Párbeszédstruktúrák az Egyházban és a II. Vatikánum communio-teológiája 53 ban az is helyes, hogy az egyházi élet fejleményeit kiváltó ösztönzések egy részegyházból induljanak ki, és hogy egy egész világot átfogó Egyházban nem kell mindent egységesen szabályozni. Csak akkor érezhetik a német katolikusok, hogy párbeszédpartnerként komolyan veszik őket, ha Róma megfelelő módon okul az eddigi dialógusfolyamatból, s szembenéz a felhozott ellenérvekkel. Ennek kapcsán elvárható a német püspököktől, hogy még ha személyesen más is a véleményük, egyházmegyéjük híveinek jó érvei mellett ügyvédként cselekedjenek Rómával szemben. Nem zárhatják ki, hogy a hívek óhaja Isten akaratának jele, amelyet nekik is, mint az apostoloknak, kutatniuk kell. Ahogyan II. János Pál buzdította a püspököket Novo millennia inuente kezdetű levelében egy Nolai Szent Paulinustól vett idézettel: „Figyeljünk minden hívő szavára, mert minden hívőben Isten Lelke lobog” (nr. 45). És mi történik, ha nem sikerül egységre jutni a megkezdett párbeszédfolyamat során? Nem ettől függ egy párbeszéd sikere, hanem attól, hogy vajon sikerül-e közösen keresni Isten akaratát az ő itt és most élő Egyháza számára? Ezáltal olyan légkör teremtődik, amelyben letisztulnak a kihívások indítóokai, s az előttünk álló kérdések mélyebb megértése is kiérlelődhet. Ezen felül lehetnek olyan kérdések, amelyek még nem érettek egy döntés meghozatalára. Azonban elhallgatás, elnyomás és semmittevés révén nem jutunk közelebb a kérdések tisztázásához. Ha még mindig fennállnának ilyen gondolkodási és beszédtilalmak, akkor ma is körülmetélkednénk, érvényben lenne a kínzás és a halálbüntetés, s elutasítanánk a vallásszabadságot és a demokráciát. 8. PÁRBESZÉD - TÉVES FORMÁK ÉS FÉLREÉRTÉSEK Nem tekinthetünk el attól, hogy szembenézzünk a párbeszéd téves formáival és félreértéseivel. Téves formát képez minden olyan párbeszéd, amelynek esetében nem őrzik meg a valódi kölcsönösséget. Ennek alapja a már említett igazságközvetítés és igazságkeresés összecserélése lehet, vagy a partner kompetenciájának alábecsülése. Bizonyos, az Egyház által végérvényesen még nem lezárt témák tekintélyelvű kiiktatása ezen téves formák közé tartozik. Félreértésre akkor kerül sor, amikor az Egyházon belüli párbeszédet összecserélik egyfajta demokratikus eljárással. A ’68-as mozgalom s az általa támasztott, minden társadalmi réteget érintő demokratizálásra vonatkozó kihívás nyomán nem egy katolikusnál fellépett ez a félreértés. Napjainkban épp ezért találkozunk az ehhez kötődő vélekedéssel, miszerint az Egyházon
