Communio, 2012 (20. évfolyam, 1-4. szám)
2012 / 3-4. szám - Az Egyház katolicitása - Pottmeyer, Hermann J. - Török Csaba (ford.): Párbeszédstruktúrák az Egyházban és a II. Vatikánum communio-teológiája
Párbeszédstruktúrák az Egyházban és a II. Vatikánum communio-teológiája 47 a zsinat számos helyen szólt oly módon, ami közel áll a tulajdonképpeni párbeszéd gondolatához. A zsinat egyháztani konstitúciójában, a Lumen gen- tium-ban az Isten népének közösségeként (communio) való egyházi önértelmezést fejtette ki, amely közösségnek a tagjai a közös hivatás és küldetés által kötődnek egybe - vagyis sokkal bensőségesebb testvéri kötelék fűzi össze őket egymással, mint a többi emberrel. Ezen felül Isten különböző karizmákkal és szolgálatokkal ajándékozta meg az Egyházat, amelyek (miként a test tagjai) egymásra szorulnak - ez is a valódi kölcsönösség jele. Ezáltal ugyanis az úgynevezett világiak kapcsán is elismeri a zsinat, hogy önálló kompetenciával bíró alanyok, akik elvárhatják, hogy ilyenként komolyan vegyék őket. Hitérzékük, a sensus fidei fidelium jelentőségteljes az Egyház hitből fakadó megismerésének és életének szempontjából (LG 12). Ennek megfelel az is, hogy a zsinat a szinódusi gyakorlat új életre keltése mellett elhatározta az összes egyházi szinten megvalósítandó kölcsönös tanácskozások szervezeteinek megalkotását. Ide tartozik az állandó püspöki szinódus a pápa támogatására, a földrészek és országok szintjén működő püspöki konferenciák, az egyházmegyék és plébániák szintjén pedig a különféle tanácsok. Jóllehet ezeket a döntéseket úgy koncepcionális, mint strukturális szinten reformlépésként üdvözölhetjük, mégis mindez az echtemachti tavaszi körmenetre emlékeztet.3 A püspöki szinódusok és konferenciák illetékességi köre korlátozott maradt. A tanácsok kizárólagosan tanácsadó szervek. Ez azt jelenti, hogy egy Egyházon belüli, ezt a nevet megérdemlő párbeszéd megalapozása előtt az egyházjog határokat állít. Ezek szerint kudarcot vallott a zsinat? Nem, mivel lefektette a dialogikus Egyház teológiai előfeltételeit. Csupán a zsinat és a zsinat utáni megvalósítás és törvényhozás - az Egyházon belüli párbeszéd kapcsán - nem vonta le mindebből a megfelelő konzekvenciákat. Másmilyen a megítélés a kifelé folytatott párbeszéd kapcsán. Elsősorban az ökumenikus párbeszédről van szó. Amit megannyi korlátozó tényező ellenére is elértünk a sokrétű dialógus révén az ökumené terén, ötven éve még senki sem tartotta volna lehetségesnek. Jelentős megbeszélések és találkozók (mint Assisi) történtek a zsinat óta a nem keresztény vallásokkal, a kultúra, a tudományok, a művészetek és a társadalom világával. A különböző eszmecsere-területekért az úgynevezett tanácsok a felelősek, amelyek a római kúriában a hagyományos kongregációk mellé lettek állítva. Élükre 3 Echtemachtban pünkösd keddjén kerül sor a körmenetre, amelyben a város lakói ugrálva, hármat előre, kettőt hátra lépve haladnak előre (a fordító megjegyzése).
