Communio, 2012 (20. évfolyam, 1-4. szám)

2012 / 3-4. szám - Az Egyház katolicitása - Figura, Michael - Török Csaba (ford.): A katolicizmus tágassága Henri de Lubac első műve, a Catholicisme szerint

40

Michael Figura

ment az Atya jobbjára. Most már az Eucharisztia a corpus verum, s az Egyház a corpus mysticum. Ez de Lubac már említett nagy ívű tanulmányának, a Corpus mysticum-nak a fő témája.

De Lubac eltérő szempontokból vizsgálja az Eucharisztiát: közösség Krisztus misztikus testével, az Egyház egységének áldozata, ez mind megmutatkozik az ősi liturgiákban (C 74-83). Az Eucharisztia ünneplésében - minden a történelem folyamán történt változtatás ellenére - egységet lát. Az 1938-as szentmise-bemutatás kapcsán, amely a Trienti Zsinat (1545-1563) után kiadott Missale Romanum-on (1570) nyugodott, ezt írja: „Római misénk eme imádságai - egyenértékűeket tartalmaznak a többi latin rítusok is - megfelelnek az ősi liturgiák imádságainak” (C 78).

De Lubac kijelentései az Eucharisztiáról és az Egyházról utat mutattak a 11. Vatikánum eucharisztikus egyháztana felé. Miután az 1985-ös rendkívüli püspöki szinódus - húsz évvel a zsinat bezárása után - rámutatott arra, hogy „a communio-egyháztan a zsinati dokumentumok központi és alapvető gondolata”,20 de Lubac dogmatörténeti és teológiai fáradozása - az Egyházat az Eucharisztia, az Eucharisztiát pedig az Egyház felől megközelíteni - végleg érvényre jutott. Boldog II. János Pál pápa utolsó enciklikájában, a 2003. április 17-én megjelent Ecclesia de Eucharistiá-ban (vö. Enchiridion Vatica- num 22 [2003-2004], nr. 213-325) magáévá tette de Lubac kijelentéseit az Egyházról és az Eucharisztiáról.

2.3 Szentírás és Egyház

A Catholicisme leghosszabb fejezetében 46 oldalon át foglakozik de Lubac a Szentírás értelmezésével. Ennek a fejezetnek a tartalma egyszersmind előjátékot képez az ezt követő terjedelmes, a történelemben és a jelenben megvalósuló szentírás-értelmezésről írt műveihez.21

Szerzőnk a Catholicisme-ban újra és újra hangsúlyozza a belső összefüggést az Egyház és a Szentírás között (pl. 148k; 157), ugyanis az Egyház nélkül nincs Szentírás. Egyszersmind rámutat a szent iratokban megőrzött isteni kinyilatkoztatás történetiségére, valamint az Ó- és Újszövetség közötti folytonosságra. Itt kiváltképp világosan megmutatkozik Hans Urs von Bal20 Enchiridion Vaticanum 9 (1983-1985), nr. 1800.

21 Ehhez ld. Voderholzer, R., Die Einheit der Schrift und ihr geistiger Sinn. Der Beitrag Henri de Luhacs zur Erforschung von Geschichte und Systematik christlicher Biblehermeneutik (Sammlung Horizonte, Neue Folge 31), Johannes, Einsiedeln 2001.