Communio, 2012 (20. évfolyam, 1-4. szám)
2012 / 3-4. szám - Az Egyház katolicitása - Kasper, Walter - Török Csaba (ford.): A katolicitás mint krisztológiailag és penumatológiailag megalapozott egység a sokféleségben
16 Walter Kasper A katolikus Egyház egy olyan katolicitásból indul ki, amely őbenne „szub- zisztál”, még ha konkrét módon csak tökéletlen formában valósul is meg. Egyidejűleg elismeri, hogy a többi egyház és egyházi közösség eltérő mélységig és sokféle módon részt bír ebből az egyházi valóságából. Vannak itt olyan elemek is, amelyek ugyan nem hiányoznak a katolikus Egyházból, ám mégis kevéssé fejlett formában vannak jelen benne, vagy elvesztek a szem elől, más egyházakban pedig kifejezettebb módon kibontakoztak és ott jobban megélik őket. Az ökumenikus párbeszéd nem csak gondolatcsere, hanem adományok cseréje (UUS 28). Az eltérő egyházak adományait hálásan kell fogadni, ahogy a jogos célokat is, amelyek ellentétben lehetnek a katolikus tanításokkal. Ez utóbbiakat ellenmondásos karakterükkel kell elfogadni, ugyanakkor méregtelenítve és megtisztítva a katolicitás egészébe kell integrálni őket. Ily módon a más egyházakkal folytatott ökumenikus párbeszéd gazdagíthatja a katolikus egyházat, s őt magát is önnön katolicitásának mélyebb megértésére és átfogóbb konkrét megvalósítására vezetheti.18 J. H. Newman az anglikanizmusból és az Oxford-mozgalomból a katolikus Egyházba vezető útján sokat küzdött a katolicitás helyes értelmezésével. Végül felismerte, hogy lehetetlenség via médiát találni, hogy az egyházatyák egyháza sokkal inkább a katolikus Egyházban van jelen, és hogy ezért a katolikus és a római ugyanazt jelentik.19 Még kis is sarkította ezt, és azt mondta, hogy „nincs közbülső valóság az ateizmus és a katolicizmus között, és egy teljességgel következetes léleknek azon körülmények között, amelyek között itt a földön él, vagy az egyik, vagy a másik mellett kell állást foglalnia”.20 Egyesek szemében ez izgalomba hozó gondolatnak tűnhet. Azonban a katolikus Egyházba való áttérése után Newman nem volt vak az ott általa is fellelt hiányosságokra. Panaszkodott a római szűklátókörű bürokratizmusra, amelyben hiányos valóságérzéket látott, s kifejezésre juttatta a megújulásra vonatkozó reményét.21 18 J. S. Drey és J. A. Möhler ezen felfogásához Id. Kasper, W., „Vom Geist und Wesen des Katho- lizimus”. Bedeutung, Wirkungsgeschichte und Aktualität von Johann Sebastian Dreys und Johann Adam Möhlers Wesensbestimmung des Katholizismus, in ThQ 183 (2003/3), 196-212. 19 Newman, J. H., Über die Entwicklung der Glaubenslehre (Ausg. Werke VIII), Grünewald, Mainz 1969, 245-248. 20 Apologia pro vita sua (Ausg. Werke I), Grünewald, Mainz s.a., 233, vö. 238; Über die Entwicklung der Glaubenslehre, 162; Entwurf einer Zustimmungslehre (Ausg. Werke VII), Grünewald, Mainz 1962,345-350. 21 Vö. Briefe und Tagebuchaufzeichnungen aus der katholischen Zeit seines Lebens (Ausg. Werke II—III), Grünewald, Mainz 1957, 436 s másutt.
