Communio, 2012 (20. évfolyam, 1-4. szám)
2012 / 3-4. szám - Az Egyház katolicitása - Kasper, Walter - Török Csaba (ford.): A katolicitás mint krisztológiailag és penumatológiailag megalapozott egység a sokféleségben
A katolicitás mint krisztológiaílag és pneumatológiailag megalapozott egység... 15 nak kell tekinteni.14 Másként megfogalmazva felbukkan ez a gondolat a XIX. századi Oxford-mozgalomban is, mégpedig abban a kísérletben, hogy via médiát találjanak a katolicizmus és protestantizmus között.15 A báziskonszenzus ideája, amely elviseli az eltérő, akár egymásnak ellentmondó felekezeti különtanításokat is, új alakban a legújabb ökumenikus evangélikus egységfelfogások részévé vált. így az európai protestáns egyházak Leuenbergi Konkordiája (1973) a kiengesztelt sokféleségben megvalósuló egység gondolatából indul ki, amely azonban fontos tanbeli kérdéseket és ellenmondásokat (pl. az Eucharisztia- és az egyházi szolgálat-felfogás terén) hagy egymás mellett megmaradni tartalmukban kiengesztelt közös álláspont nélkül.16 Megváltoztatott formában ugyan, de hasonló elgondolás játszik szerepet az ortodox egyházakkal folytatott párbeszéd terén is, amikor a második évezred messzemenő zárójelbe tétele mellett, az első évezred közös hagyománya alapján akarnak az egységre törekedni.17 Az aranykorra, a klasszikusnak tekintett, mindenki számára kötelező kezdeti korra való ilyenféle visszanyúlás által megvalósuló egység eme gondolata figyelmen kívül hagyja a gazdagságot és teljességet kifejező legitim, sőt megkívánható sokféleség és az egységet feloldó, megoldás nélkül újabb szakadásokhoz vezető ellentmondások közötti megkülönböztetést. Egy ilyen egységnek nem lehet tartóssága; végső soron relativizmushoz és közömbösséghez vezet az igazságra vonatkozó kérdés kapcsán. Ezért a katolikus Egyház „az ökumenizmus katolikus alapelveivel” (UR 2-4) más utat választott. Nem különböző egyházakból indul ki, amelyek úgymond egyenjogúak, vagy ahogy ma szokták mondani: amelyek egyenlő szinten képezik egy konkrét módon sehol sem megvalósult, láthatatlan katolikus egyház részeit; akik közös alapon állva kölcsönösen elismerik egymást, s ennek során engedik továbbra is fennállni a tanbeli különbözőségeket. 14 Meg kell nevezni mindenekelőtt a morva testvériségből G. Callixtot és Comeniust. Vö. Böttigheimer, Ch., Zwischen Polemik und Irenik. Die Theologie der einen Kirche dei Georg Calixt (Studien zur systematischen Theologie und Ethik Br. 7), LIT, Münster 1996; Richter, M., Comenius als ökumenischer Denker, in Comenius-Jahrhuch 16/17 (2008/9), 45-61. 15 J. H. Newman még anglikán korában ezt a felfogást képviselte az On the Prophetical Office of the Church című írásában (1837). 16 Vö. Meyer, H., Einheit ín versöhnter Verschiedenheit. Hintergrund, Entstehung und Bedeutung des Gedankens, in Versöhnte Verschiedenheit, Bd. 1., Lembeck-Bonifatius, Frankfurt a.M.-Paderborn 1998,101-119. 17 Ennek kapcsán mindig újra hivatkoznak J. Ratzinger 1976-os tézisére in: Theologische Prinzipienlehre (1982), in JRGS 8/2 724: „Róma nem követelhet többet a primátus tanítása terén a kelettől, mint amennyi az első évezredben megfogalmazásra és megkövetelésre került”. J. Ratzinger joggal relativizálta később ezt a tézisét: Kirche, Ökumene, Politik (1987), in JRGS 8/2 996k, 1000k.
