Communio, 2012 (20. évfolyam, 1-4. szám)
2012 / 3-4. szám - Az Egyház katolicitása - Kasper, Walter - Török Csaba (ford.): A katolicitás mint krisztológiailag és penumatológiailag megalapozott egység a sokféleségben
A katolicitás mint krisztológiailag és pneumatológiailag megalapozott egység... 9 Zsinat (1439-1445) még kifejezetten beszélt a keleti és a nyugati egyház egységéről (COD 499k). A Rómától a XI. század óta elszakadt keleti egyházak számára magától értetődő maradt, hogy továbbra is vallják a nagy hitvallás szavaival az egy, szent, katolikus és apostoli Egyházat. Egykor és ma is jelentős hangsúlyt fektetnek katolicitására, amelyet mind a mai napig Isten szentháromságos életében való részesedésként értelmeznek.5 A XIX. századi szlavofil orosz ortodox hagyományban előtérbe került a népies-nemzeti elem. A katolicitást a nehezen lefordítható szobomoszty szóval jelölték, ami a nép és az egyház egyén fölötti egységét fejezi ki. Katolikus nézőpontból szemlélve ez azt jelenti, hogy az ortodox egyházakat az újkorban nemzeti részegyházakként értelmezték, amelyek így hiányt szenvednek a katolikus egyetemességben. A patrisztikus hangsúllyal megújuló kortárs ortodox teológia szeretne megszabadulni ettől a társadalmi és nemzeti szemléletmódtól. A katolikusság fogalmát az eucharisztikus communio-egyháztannal köti össze, miszerint az ortodox egyházak az egy hit és az egy Eucharisztia által állnak szinódusi egységben az egyetlen katolikus Egyházon belül. A XVI. századi reformáció új helyzetet teremtett. A reformátusok szándéka (miként ez napjainkban újra világosabban tudatosul) nem egy protestáns különegyház volt; az Egyház hagyományán belül értették önmagukat, az egész kereszténység reformját akarták, és az ókereszténység hitvallásával együtt szilárdan vallották ők is az egy, szent, katolikus és apostoli egyházat.6 Amikor a felekezetképződés folyamata során önálló reformált egyházak keletkeztek, ezeknek már csak a birodalmi jog miatt is hangsúlyt kellett arra fektetniük, hogy katolikus egyházakként ismerjék el őket. Ami így létrejött, egy újfajta egyháztípus volt, amelynél (szemben az ortodox egyházakkal) nem csak a Rómával való közösség, hanem a püspöki alkotmány is elveszett. A püspökségben és a primátusban való egység elvesztése nemzetegyházi par5 Meyendorff, J., Orthodoxy and Catholicity, Sheed & Ward, New York (NY) 1965; Zizioulas, J., Litre ecclésiale, Labor et Fides, Génévé 1981; Uő., Eucharistie, l’Évéque et l’Église, Desclée De Brouwer, Paris 1994; Uő., L’Église et ses institutions, Cerf, Paris 2011; Alfeyev, H., Le mystére de la fői, Cerf, Paris 2001, 117-121; Bobrinskoy, B., Le mystére de l’Église. Course de théologie dogmati- que, Cerf, Paris 2003, 151-158. 6 Ezt rögtön az augsburgi (ágostai) hitvallás (1530) 1. cikkelyében leszögezik, s megismétlésre kerül az Egységformula első bekezdésében. Luther tartotta magát a katolikus egyház megvallá- sához (WA 50,624; 51,479), ám a pápa szemére vetette, hogy eltékozolta a catholicá-t a Romana érdekében, s ezáltal szektává tette az Egyházat (WA 7,753; 50,626). Kálvin szerint a katolikus a láthatatlan egyház attribútuma (1542-es genfi katekizmus, 93 kérdés). Vö. Elért, Morphologie des Luthertums, Bd. 1, Beck, München 1931, 240-255; Steinacker, P., i.m. 76k; Härle, W., art. Kirche, VII, in TRE 8,293.
