Communio, 2012 (20. évfolyam, 1-4. szám)
2012 / 3-4. szám - Az Egyház katolicitása - Kasper, Walter - Török Csaba (ford.): A katolicitás mint krisztológiailag és penumatológiailag megalapozott egység a sokféleségben
10 Walter Kasper tikularizmushoz, s mind újabb szakadásokhoz vezetett. A reformátori hitvallás segítségével úgy értelmezték a katolicitást, mint a hitben megvallott, elrejtett, illetve láthatatlan Egyház tulajdonságát. Ezzel szemben a katolikus apologetika megpróbálta felmutatni, hogy az Egyház mind a négy, hitvallásban felsorolt ismertetőjegye (egység, szentség, katolicitás és apostoliság) csakis a katolikus, Rómával egyesült Egyházban valósul meg. Ezáltal a katolicitás gyakorlatilag egyenlő lett a rómaisággal.7 A tridenti hitvallás (1564) kifejezésre juttatta ezt az azonosítást, amennyiben a sancta, catholica et apostolica Romana ecclesiá-1 vallotta meg (DS 1868). Az 1803-as szekularizáció megint új helyzetet teremtett. Megpecsételte a régi birodalmi egyház sorsát. Az evangélikus egyházaknak immár sem politikai, sem jogi elismerésük okán nem volt alapvető szükségük arra, hogy kitartsanak katolicitásuk mellett. Csak ekkor vált a katolikus egy megkülönböztető, leggyakrabban polemikusán elhatároló és evangélikus részről legtöbbször negatív felhanggal bíró felekezet-megjelöléssé. A keresztény ember szabadságát hirdető evangélikus egyházzal szemben a katolikus immár az ultramontán római, központosított, intézményes, szabadságrabló egyházfelfogás megjelölésévé vált. A FELEKEZETISÉG LEKÜZDÉSE Már a XIX. században jelentkeztek olyan mozgalmak, amelyek ez ellen a szűk és megkeményedett felekezetiség ellen hatottak. Katolikus részről olyan teológusok, mint J. S. Drey és J. A. Möhler kísérelték meg, hogy a romantika lelkületűtől és az egészszerű organikus gondolkodástól vezérelve kivezessék az Egyházat a felekezeti leszűkítések köréből, és megújítsák az eredeti patrisz- tikus szemléletet.8 Az evangélikus „magas egyházban” megjelenő új-lutheri teológia képviselői (A. F. C. Vilmar, W. Löhe stb.) - bár más célkitűzéssel - ugyancsak megkísérelték újra felfedezni a katolicitást. Az anglikán közösségben az Oxford-mozgalom jutott el egy gyakorlati újragondolásra, ahonnan J. H. Newman munkássága is fakadt, aki ezt az örökséget áttérése után 7 Vö. Congar, Y., Romáraié et catholicité, in Église et Papauté, Cerf, Paris 2002, 31-64; Kasper, W., i.m. 223k. 8 Drey, J. S., Vom Geist und Wesen des Katholizismus, in ThQ 1 (1819), 3-24; 193-210; 369- 392; 559-575; Möhler, J. A., Die Einheit in der Kirche oder das Prinzip des Katholizismus, (1825), Wissenschaftliche Buchgesellschaft, Darmstadt 1957. További teológusokat találunk a korból: Geist des Christentums und des Katholizismus (szerk. Geiselmann, J. R.), Grünewald, Mainz 1940.
